ÐÏࡱá>þÿ ÇÉþÿÿÿÅÆÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿì¥Á7 ð¿˜ýbjbjUU x7|7|�u> *ÿÿÿÿÿÿl\\\šölbbb$†666P†,²†¼JžÚÚ4Bn°$ÔkGmGmGmGmGmGmG$ZL zNV‘GåbèBBèè‘Gš(bb4vJš(š(š(èä bbkGš(èkGš(Bš(Ü-¢ÓDäbbkGÎ €%4ï ŸÃ†°6Ì%ηF6kGŒJ0¼JíF~ÐPš(ÐPkGš(††bbbbÙA felelQsség és a Jó ideája Pato kánál Ullmann Tamás A morál dilemmáját a következQképpen foglalhatnánk össze: vagy van abszolút alapja a morális cselekvéseknek és ítéleteknek (pl. valamilyen vallási hagyomány vagy az ész), vagy minden morális ítélet viszonylagos, helyzet- és kontextusfüggQ, relatív a történeti korra, a kulturális háttérre vagy éppen a cselekvQ biológiai és pszichés érdekeire nézve. Pato ka elutasítja mindkét lehetQséget. Azt állítja, hogy sem a vallás, sem a transzcendentális szféra végsQ struktúrái nem szolgáltatnak megfelelQ alapot a morális ítéletek számára, a moralitás problémáját ugyanakkor nem lehet feloldani semmiféle szkepticizmusban. Pato ka a felelQsség fogalmának fenomenológiai megalapozásával tett kisérletet arra, hogy kiutat találjon a dilemmából. Három nagy téma köré csoportosíthatók azok az elemzések, amelyek elQkészítik a felelQsség fogalmának kidolgozását: a természetes világ fenomenológiája, az aszubjektív fenomenológia és a negatív platonizmus. A felelQsség fenomenológiai horizontja A világ fogalmának fenomenológiai elemzésében Pato ka  Husserl kései gondolkodását követve  a természetes világ fogalmához igyekszik visszatérni. Egyetért Husserl Válság könyvének diagnózisával, vagyis avval, hogy a kulturális válság oka a tudományosság elfordulása az életproblémáktól és a tudományok technikaivá válása. Ugyanakkor elutasítja a husserli megoldást, vagyis a kommunikatív életvilág problémájának visszavezetését egy  életvilág a priorira , aminek alapja egyértelmqen a transzcendentális tudat konstitutív tevékenysége. A természetes világ és a fenomenológia (1967) címq tanulmányban a következQ két szempont alapján közelíti meg a természetes világ problémáját:  1. A világ elsQdlegesen nem dolgok összességeként adott, nem is tudatként, amelyben az egyediségek és összességeik mint elgondoltak adottak. Sokkal inkább az összességek és a legátfogóbb, sQt a mindent átfogó összesség eredendQbb tudata  a világtudat  egzisztál. ... 2. A természetes világ észlelése és tartalmának originális adottsága mindig a testi élettel kapcsolatos. A természetes világban az élet testi élet (a testiséget itt fenomenális és nem objektív, fizikai értelemben kell venni.” A természetes világ mint a lehetséges adottságok teljes horizontja tehát egy elQzetes, nem érzéki adottság. Miként lehet errQl gondolkodni? ElQször is láthatóvá kell tenni, vagyis le kell bontanunk a rárakódott rétegeket. Ez a metafizika kritikája. Metafizika kritikájának alapgondolata, hogy a metafizika nem más, mint az értelem eleve adottságának és meghatározottságának a feltevése.  Metafizikához folyamodni mindig azt jelenti, hogy az értelmet késznek és adottnak vesszük, s lemondunk a (nem idQbeli empirikus, hanem strukturális filozófiai) genezisét firtató kérdésrQl.  Evvel szorosan összefügg az a NietzschétQl eredQ motívum, hogy a metafizika mindig a világ megkettQzésében gondolkodik, vagyis mindig megkülönböztet egy hozzáférhetQ, közvetlenül adódó, de fontosság nélküli világot és egy lényegi, de hozzáférhetetlen, magasabb valóságot. Ez a megkettQzQ mozgás pedig nem csak a platóni és a keresztény hagyományra jellemzQ, hanem érdekes módon újkori tudományos objektivizmusra is, amely ugyan önmagát metafizikától mentesnek, sQt minden homályos metafizikai gondolkodás legnagyobb ellenségének tartja, valójában azonban maga is mélyen metafizikai abban az értelemben, hogy a mindennapi tapasztalat elmosódó világától élesen elválasztja az ész szigorú pontosságával megragadható igazi világot. Az a természetes világ, amit egy ilyen metafizikától mentesített tekintet tesz láthatóvá immár nem a rögzíthetQ és szilárd dolgok világa, hanem egy olyan történeti, testi, kommunikatív életvilág, ami állandó eleven alakulásban van. Ezért határozza meg Pato ka az emberi egzisztenciát mozgásként. Nem csupán az emberi élet, hanem a világ és a világban található strukturális összefüggések is mozgásként léteznek. Nem térbeli helyváltoztatásról van szó, hanem idQbeli történeti átalakulások sorozatáról. Olyan folyamatokról, amelyek összefüggésében nincs rögzíthetQ elem. Az emberi egzisztencia három alapmozgással jellemezhetQ, mivel a mozgás végsQ horizontja az idQ és az idQnek is három eksztázisa van. Mindhárom alapvetQ mozgáshoz hozzátartozik a lehetQségek egy bizonyos csoportja, és e lehetQségek megvalósításában illetve a megvalósítás felé tett lépésekben realizálódik az egzisztencia és a világ kapcsolata. Vagyis a természetes világról nem beszélhetünk önmagában, csakis úgy mint ami egy-egy egzisztencialehetQség korrelátuma. A múltnak megfelelQ mozgás a lehorgonyzás mozgása, a jelennek az önmeghosszabbítás mozgása, a jövQnek pedig a szabadság ill. az igazságba való áttörés mozgása felel meg.  Az elsQ mozgásban ahhoz viszonyulunk, ami már jelen van, ami a világban nélkülünk is létezik és készen áll számunkra: ennek a mozgásnak egész tartalma az elfogadás, a magunk elQtt talált világ biztonságában folyó élet. A második mozgásban elhagyjuk ezt a szférát és kitesszük magunkat a dolgokkal és a magukat a dolgokkal felcserélQ többi emberrel való konfrontációnak: annak az emberi törekvésnek a bizonytalanságában élünk, amely a testi egzisztencia megQrzésére és meghosszabbítására irányul. ... A tulajdonképpeni egzisztencia mozgása csak az elQzQ kettQre következhet. ... Ennek a mozgásnak ugyanis semmi, ami már létezQ, nem tárgya, hanem csakis az, ami lényegileg különbözik a létezQtQl, ami minden találkozást lehetQvé tesz. A par excellence lehetQség: a világ, a lét mint értelemösszefüggés és mint minden megértés kulcsa.  A mozgásnak ezeken az általános egzisztenciális struktúráin kívül azonban semmilyen invariáns elem, semmilyen eredeti és változatlan adottság nem fedezhetQ fel a természetes világban és a természetes világban létben. Röviden: sem a világ, sem a tapasztalás oldalán nem lelhetQ fel semmilyen végsQ, állandó elem, amibQl kiindulva megszerkeszthetQ lenne egy általánosan érvényes teória. A világban lét ugyan a tapasztalásra épül, aminek alapzata a testiség, ám a testi létezés sem biztosít semmilyen végsQ és változatlan alapot egy metafizikai teória számára, hiszen a biológiai test már egy készen kapott tapasztalati kontextusban találja magát: „még az észlelésünk is más, mint a régi görögöké volt, noha fiziológiailag ugyanolyan érzékszervekkel rendelkezünk.” Nézzük meg tehát a második lépésben, hogy vajon a fenomenológiát mqvelQ én oldalán nem található-e valamilyen végsQ alap, vagy összetevQ. Az a módszer, amit aszubjektív fenomenológiának nevez, valószínqleg Pato ka legrejtélyesebb, egyszersmind azonban legérdekesebb kísérlete is arra, hogy megújítsa a fenomenológiai kutatást. Gondolatmenetének kiindulópontja a következQ: a transzcendentális fordulattal Husserl visszaesett egy olyan karteziánus gondolkodásba, amelyet éppen a fenomenológiai módszer kidolgozásával, vagyis a konkrét fenomének felmutatásával Q maga haladott meg. Lehetséges-e kartezianizmus nélkül is mqvelni a fenomenológiát? A transzcendentális ego feltevése Pato ka szerint nem más, mint egy metafizikai elQfeltevés, amely által Husserl a saját fenomenológiai módszerét árulta el. Az ego-cogito-cogitatum kapcsolatból Husserl az egora koncentrált, és nem törQdött a summal, vagyis az ego létezésmódjával. Husserl kartezianizmusában az ego úgyszólván maga alá temeti a korreláció többi tagját:  A szubjektivitás, ez az adottsági módok megkettQzése által létrejött fantom, elnyelte, eltüntette a megjelenésnek mint olyannak a problémáját.  Ha viszont megvizsgáljuk ezt a sumot, akkor azt találjuk, hogy létezése visszavazethetetlen egy konstituáló egora. SQt, épp ellenkezQleg, világossá válik, hogy maga az ego, vagyis a tudat, ami Husserl feltevése szerint kielégítQ módon hozzáférhetQ a reflexióban, maga ez az ego is egy fogalmi konstrukció, egy kivetítés eredménye, vagyis a végsQ eredet puszta illúziója. Azt természetesen Pato ka sem tagadja, hogy a fenomenális mezQnek mindig van egy központi perspektívája, a megjelenések egy bizonyos pólusa. Ám ezt a perspektíva forrást nem szabad összekeverni egy  tudat dologgal . A sum tehát alapvetQbbnek bizonyul mint az ego. Ez a gondolat önmagában még nem túl eredeti, megtalálható már Heideggernél, Sartre-nál vagy más formában Merleau Pontynál és Ricoeurnél. Egyvalami azonban mégis megkülönbözteti Pato ka aszubjektivizmusát ezeknek a szerzQknek az egotól való elfordulásától. Az aszubjektív fenomenológia semmiféle rejtett struktúrát vagy invariáns alapzatot nem feltételez az emberi egzisztenciában, vagyis az ego alatti sumban.  Az énleges létezQ nem rendelkezik semmilyen megállapítható tulajdonsággal, ami ugyanakkor nem jelenti, hogy semmi vagy valami meghatározatlan lenne; meghatározottsága helyzetében és tetteiben van.  Az ego tehát nem egy metafizikailag rögzíthetQ centruma az értelemadásnak, hanem a természetes világ fenomenalitásának sajátos centráltsága, ami mögött azonban nincs semmiféle szubsztanciálisan azonos lét. Ennek az aszubjektív fenomenális pólusnak a meghatározottságai ugyanazok, mint a természetes világ jellemzQi: idQbeliség, mozgás, történetiség. Egy kérdés azonban ezen a ponton nyugtalanító élességgel merül fel: láttuk, hogy Pato ka következetesen megpróbál a metafizikai konstrukciók mögé pillantani és megpróbálja felszabadítani a tekintetünket. Az eredmény azonban az, hogy látszólag semmi nem marad az elemzései végén, amire támaszkodhatnánk. Sem a megjelenQ világban, sem a világot tapasztaló tudatban nem találunk semmit, ami állandó és változatlan volna. Úgy tqnik, minden mozog, minden változik, minden egy Hérakleitoszi áramlás része. Nem vezet akkor ez az egész felfogás szélsQséges szkepticizmushoz? Nem fizet vajon túl magas árat a metafizikától való megszabadulásért Pato ka? Mi marad itt végül a filozófiai gondolkodás számára a kérdezésen kívül? Többek között ezekre a kérdésekre is választ próbál adni egy nagyon fontos tanulmányában, amely a Negatív platonizmus (1953) címet viseli. Pato ka egyetlen rendkívül jelentQs változást lát a filozófia görög kezdeteiben, aminek minden késQbbi esemény csak a következménye. Ez pedig a szókratészi attitqd átalakulása a platóni idealizmusba. Pato ka szerint ennek a látszólag csekély változásnak hatalmas befolyása volt nem csupán a filozófia alakulására, hanem az egész európai történelemre. Ha még manapság is kulturális válságban élünk, akkor azért van, mert a metafizika még a jelenlegi világképünket is meghatározza, az a metafizika, ami Platón ideaelméletével vette kezdetét. A metafizika mindig transzcendáló mozgást jelent, ennek a transzcenzusnak az ideáltipikus esete Platón ideája, amennyiben az ideát abszolút tárgynak vesszük. Ennek viszont súlyos következményei vannak. „Platón ideája abszolút tárgyként felhívás az emberhez, hogy állítsa magát az univerzum középpontjába, és hajtsa uralma alá, ahogy tulajdonképpen azzal, hogy osztozik az ideák univerzumában, a tudás ideájának segítségével uralja az egész intelligibilis és szenzibilis kozmoszt.” Ez a tendencia érdekes módon éppen az újkorban érvényesült, addig ugyanis a mitikus és teológiai beállítódás még megakadályozta az ember uralomvágyát. A válság gyökere tehát egészen a platóni filozófiáig nyúlik vissza. Pato ka viszont feltételezi, hogy lehetséges az ideának egy olyan értelmezést adni, ami elkerüli az abszolút tárgyként való posztulálás csapdáját, az idea igazi értelmét azonban mégis megQrzi. Az idea fogalmának ebben az új értelmezésében  a Negatív platonizmusban  Pato ka meglehetQsen közel kerül a kanti séma-fogalomhoz, anélkül, hogy a kanti transzcendentális idealizmus kontextusát felidézné. Úgy tqnik, három gondolat köré csoportosítja az idea  negatív értelmezését. 1. Az idea valami olyasmi, ami nem abszolút tárgy, vagyis nem látható, a tapasztalat számára nem hozzáférhetQ, viszont minden láthatóságot és érthetQséget lehetQvé tesz. Nem tárgyi módon azonosítható létezés, mégsem semmi.  Az Idea, ahogyan azt Platón leírta, ... kétségtelenül abszolút tárgy, magánvaló Forma; de alapvetQbb annál, ami mint alak és forma látható; maga az, ami lehetQvé teszi a látást, szemlélést.  2. Az idea sem a szubjektív, sem az objektív oldalhoz nem tartozik, hiszen nem a szubjektum adottsága és nem is tárgyi létezQ. Az idea tehát megelQzi a szubjektum objektum szétválasztást.  Az Idea olyan meghatározás, melynek sajátossága, hogy ... a szubjektív és objektív létezQ fölött áll.  3. Az ideának ugyanakkor nem csupán kognitív funkciói vannak, vagyis nem csak a tapasztalat lehetQség-feltételeit jelenti. Van egy másik szerepe is, ami viszont az emberi élet egészének a szempontjából jelentQssé teszi a helyes megértését. Az idea ebben az értelmezésben ugyanis nem csupán az, ami lehetQvé teszi a látást és a tárgyiasítást, hanem az is, aminek köszönhetQen mindig túl is tudunk lépni a konkrét, partikuláris tárgyon. Az idea tehát a szabadság mozgásának az alapja, ami túllendít az egyedi dolgokhoz való letapadáson és megnyit egy tágabb perspektívát. Az idea a tárgyitól való elszabadulás, a distancia képessége is, anélkül hogy valamiféle rögzíthetQ általánost feltételeznénk, vagyis abszolút tárgynak tartanánk.  Persze az így értelmezett Idea sohasem szemlélhetQ önmagában, távol van attól, hogy magánvaló Tárgy legyen, csupán minden emberi tárgyiasítás eredete és forrása, de csak azért, mert mindenek elQtt és alapvetQen a realitás szorításából kiszabadító erQ ... amely nélkül e valóság abszolút, megfordíthatatlan és meghaladhatatlan törvényként nehezedne ránk.  Pato ka szerint e világ minden egyedi létezQje és fenoménje relatív, de nem a tapasztaló szubjektumra, hanem az egészre mint olyanra nézve. A negatív platonizmus negativitása éppen azt jelenti, hogy elutasítja ennek az egésznek pozitív, ideális, intelligibilis, második valóságként való meghatározását. Ugyanakkor platonizmusról van szó abban a tágabb értelemben, hogy megpróbálja megQrizni azt a feltevést, hogy az idea valamilyen általános, túl a partikuláris eseteken. A negatív platonizmus morális aspektusa a Jó ideájának átértelmezésében jelenik meg. A Jó ideája nem transzcendens realitás, nem azonos valamely egyedi létezQvel, de nem is morális törvény. És mégis általános jelentése van az emberi egzisztencia számára. A Jó ideája valami olyasmi, ami az egyedi eseményeken és konfliktusokon túlmutat, ami kijelöl egy irányt anélkül, hogy tárgyiasítaná ezt metafizikai módon. Azt mutatja, hogy a lehetQségeink mindig többet tartalmaznak az egyedi tárgyakhoz és problémákhoz való lerögzülésnél. Az Idea ebben az értelemben túl van a tudat és a világ kettéválasztásán, vagyis túl van az egyedi létezQkön és szorosan kötQdik a szabadság fogalmához. A szabadság Pato ka szerint nem indeterminizmus, nem is a belevetettség felismerése, hanem az a lehetQségünk, hogy transzcendáljuk az egyedi tapasztalatokat és feladatokat. A szabadságnak csakis a természetes világban élQ ember lehetQségeinek kontextusában van értelme. Ennek a szabad mozgásnak az irányát pedig felfoghatjuk mint egyfajta ideát, nem mint platóni abszolút létezQt, hanem mint a lehetQségeink sémáját. A negatív platonizmusban meghatározott Jó ideája Pato kánál a felelQsség fogalmán keresztül nyeri el az értelmét. A felelQsség aspektusai Ahogy már szó volt róla, Pato ka szerint az ember létezését a természetes világban három alapmozgás mentén érthetjük meg. Az elsQ az a mozgás, ahogy gyökeret eresztünk és megtaláljuk a helyünket a világban, ahogy a gyermeket elfogadja a közössége, Q pedig beletanul a közösség életébe és szokásaiba. A második az önfenntartás és önmeghosszabítás mozgása, vagyis a munka, a társadalmi élet, a konfliktusok, a küzdelem világa. A harmadik pedig az önmeghaladás, a transzcendencia mozgása, amiben az ember meghaladja az elQzQ szintek kötöttségeit. Ez utóbbi mozgás nem csupán a filozófia, hanem a történelem és az etikai felelQsség forrása is. A tekintet megszabadulása az egyedihez való tapadástól:  az, amit azelQtt nem láttunk, most láthatóvá válik.  Életünk java része azonban a második mozgásban zajlik, a jelenhez és a jelen érdekeihez kötve. Enélkül a mozgás nélkül az emberi élet nem is lenne lehetséges. Ez az a szféra, amiben eredetileg élünk, a szociális élet, a szenvedés, a munka szférája. „Ez az átlag, az anonimitás, a szociális szerepek birodalma, amiben az emberek nem önmaguk, nem egzisztenciák a szó teljes értelmében, hanem a szerepeikre redukálódnak.” Ezért egyáltalán nem olyan meglepQ, hogy a metafizikai tendenciák olyan jelentQs szerepet játszhattak a történelemben. Azoknak az embereknek, akiknek az életét meghatározza a szenvedés és a munka, szükségük van támaszra, szükségük van arra, hogy megkönnyebbüljenek. A metafizika az ember világban létezésének inautentikus formája, ami a fedezék iránti szükségletébQl adódik, a fedezéket nem csupán fizikai, hanem pszichológiai és szellemi értelmében is véve. A metafizika egy olyan szellemi fedezék, ami biztonságot nyújt. A metafizika azonban nem megoldás a problémákra és erre csak a harmadik mozgásban ébredünk rá, amit Pato ka az Igazságba való betörésnek nevez, s aminek a kulcsszava: a felelQsség. A következQkben megpróbálom Pato ka felelQsség fogalmát illetve ennek a fogalomnak a különbözQ aspektusait rekonstruálni. A felelQsség értelme elsQsorban is negatív: minden olyan inautentikus létformával szembeni küzdelmet jelent, ami elfedi elQlünk az  igazság és a legsajátabb lehetQségeink felismerését.  Ebben (az igazi  U.T.) értelemben a harc elsQsorban azt jelenti, hogy legyQzzük az önkábítást, önmagunk szétszórását az elidegenedett jelen ismételt pillanataiba.  A felelQsség tehát nem más ebben az értelemben mint megpróbálni visszatérni önmagunkhoz a kábultságból, a mindennapos tevékenység dolgok és elfoglaltságok közötti szétszóródásából. A felelQsség egy új látás szabadsága:  a szabadság nem liberum arbitrium, nem a kötelességtQl való szabadság, hanem mindenek elQtt olyan szabadság, mely a létezQt nem torzítja el, hanem meghagyja annak, ami.  A felelQsségnek tehát nem csak praktikus értelme van, a praxist a mindennapos tevékenység értelmében véve, hanem általános vagy elméleti értelme is. Ekkor pedig a kábultság és önáltatás elleni küzdelem a metafizika elleni küzdelmet jelenti. A metafizika kettQs értelemben csalja meg a tekintetünket: egyrészt elhiteti velünk, hogy létezik egy másik, jobb, tökéletesebb világ, aminek nincs köze a konkrét, természetes világunkhoz, másrészt pedig elhiteti, hogy lehetséges a dolgok és problémák végérvényes, változatlan magyarázata. A filozófia felelQssége ezzel szemben abban áll, hogy a vélt bizonyosságokat újra és újra kérdésessé tegye.  A filozófiának elsQsorban azon kell fáradoznia, hogy az általános, állítólagos bizonyosságok felszíne alatt kinyomozza a valódi kérdéseket. ... Ez azt is jelenti, hogy a magától értetQdQ problematizálásával szabaddá tesszük pillantásunkat és kitesszük magunkat a mélyebb igazságnak, amelyet ez a metafizika eltakar elQlünk.  A felelQsség tehát ebben az elsQ, negatív meghatározásban kettQs küzdelmet jelent, egyfelQl a mindennapi élet kábultsága, a megszokásba és a megkönnyebbülésbe való menekülés ellen, másfelQl pedig a metafizika egész életünket átható vélt bizonyosságai ellen. A felelQsség pozitív értelmét már nehezebb meghatározni. Utolsó befejezett írásában, Az értelem kérdése a nihilizmus korában címq 1977-es tanulmányban, Pato ka az emberi élet elidegenedésének formáiról beszél Dosztojevszkij odúlakójának figuráját elemezve, és azt írja, hogy a mindennapi életet élQ ember önmagától, a másiktól és a léttQl való elidegenedésben él. Ez a hármas felosztás, úgy tqnik, kijelöli azt a hármas értelmet is, amelyben a felelQsségrQl beszélhetünk: felelQsség önmagamért, felelQsség a másikért és felelQsség a létért. Az önmagamért viselt felelQsség a köznapiság meghaladását jelenti az individualitás bármilyen (pl. orgiasztikus) elvesztése nélkül. A modern értelemben vett Én nem valami eleve adott, a tudatos tevékenységek valamilyen szubsztanciális alapzata. Pato ka szemében a történelem kezdete, a modern individuális szubjektum felbukkanása és a szabad felelQsség megjelenése ugyanannak a mozgásnak három aspektusa.  Úgy véljük, hogy az én ebben az értelemben a történelem hajnalán bukkan fel, és abban áll, hogy nem veszünk el a szakrálisban ... hanem kérdések felelQsségteljes feltevésével éljük meg.  A kérdésessé tétel és az önmagamért viselt felelQsség pedig ahhoz a szókratészi platóni gondolathoz vezet vissza, amit a  lélek gondozása fejez ki. A lélek gondozása pontosan a felelQsség vállalását, a tekintet szabaddá tételét és a Jó ideája, vagyis az igazabb létezés felé való mozgást jelenti. A szubjektivitás problémája szorosan kötQdik a szókratészi attitqdhöz, amely nem akar megmaradni a különösben való feloldódásban, hanem megpróbál az egész felé elQrehatolni, anélkül, hogy egy metafizikai  másik világot posztulálna: a felelQsség önmagamért így szorosan kötQdik az egésszel, a Léttel szembeni felelQsséghez. Mindazonáltal kissé furcsán hangozhat, hogy Pato ka szerint felelQsek vagyunk az egészért. Vajon nem az egész az, ami életet ad nekünk és lehetQvé teszi, hogy fennmaradjunk? Mit jelent akkor ez a felelQsség? Pontosítsuk Pato ka gondolatát: a kérdezQ mozgásban az egészet természetesen nem mint a létezQ totalitását keressük, arról van szó, hogy az értelem forrását kutatjuk, ami több mint a különös értelmek aggregátuma. Az egészért vagy a Létért viselt felelQsség tehát nyitottságot jelent. Csak e nyitottság által történhet meg az igazságba való áttörés, vagyis az egzisztencia harmadik mozgása. A nyitottság pedig a Lét és a létezQ közötti különbség felismerése. Itt félreismerhetetlen a heideggeri hatás. A felelQsség fogalmának bemutatása során ezen a ponton azonban két problematikus elemhez jutunk. EgyfelQl nem világos, hogy mi a felelQsség és a másik viszonya, vagyis az, hogy mit jelent a felelQsség a másikért, másfelQl pedig ugyancsak kérdéses, hogy a metafizikai öncsalás elleni harc, valamint a lélek gondozása és a nyitottság a Léttel szemben vajon nem valamilyen önmagának elégséges szubjektumot feltételez-e, aki egy akarati aktus révén, pusztán saját erejébQl törne át az autentikus életbe? 1. Lássuk elQször az elsQ problémát: Pato ka leírásaiból úgy tqnik, hogy az interszubjektív viszonyok csak a harmadik mozgásban nyerik el a fontosságukat. Hangsúlyozza ugyan, hogy a világot minden pillanatban megosztjuk másokkal (anya gyermek viszony, szexualitás, családi kötelékek az elsQ szinten, szociális politikai viszonyok a másodikon), a másikkal való viszony azonban csak a harmadik szinten nyeri el igazi értelmét: miután a szubjektumban magában megtörtént az átfordulás. A felelQsség a másikért tehát inkább csak a tágabb felelQsség, vagyis a felelQsség a Létért alesete. A másikért viselt felelQsség problémája a heideggeri létgondolat hatására alárendeltté válik. A legfontosabb kétségtelenül a Léttel szembeni nyitottság megszerzése. A felelQsséget Pato ka még a szeretet fogalmával is összekapcsolja, ám a szeretet itt sem emberek közötti viszonyt, hanem a létre való orientáltságot jelent. „A szeretet ... a halhatatlan Lét oldalához tartozik. A lét nem az, amit szeretünk, hanem az, ami által szeretünk, ami a szeretetet adja, aminek az alapján lenni hagyjuk a dolgokat annak, amik.” Ez a szeretet tehát nyitottság a világon belüli létezQk és a világ iránt. S mint ilyen inkább nevezhetnénk esztétikai, mint etikai szeretetnek. Pato ka a következQ árulkodó hasonlattal jellemzi: olyan, mint a mqvész szeretete, ami  hagyja a dolgokat önmagukból kibontakozni , vagyis ami a lét és létezQ közötti különbségben a valódi fenoménhez próbál elQrehatolni egy meditatív pillantásban. Nem pedig olyan mint az emberi szeretet, ami másikhoz vezet. 2. A szabad felelQsség, ami a legmagasabb emberi lehetQséget fejezi ki, valamiként mégis az emberi akarathoz és aktivitáshoz kapcsolódik. Ez pedig ellentmondani látszik a Pato ka által kidolgozott fenomenológia aszubjektivizmusának. Kérdés, hogy a felelQsség mozgásának nincsenek-e olyan motívumai, amelyek valamiképp megelQznék a szubjektum aktivitását? Pato ka a felelQsség fogalmának felébredésével kapcsolatban gyakran beszél egy olyan élményrQl, ami nem köthetQ semmiféle aktív elhatározáshoz, hanem mélyen az emberi létezés passzivitásában zajlik. Ezt az  értelemvesztés tapasztalatának ,  a naív bizonyosság megrendülésének és az  elfogadott értelem megrendülésének nevezi. A megrendülésnek (Erschütterung) ez a tapasztalata azonban mindig  kívülrQl érkezik, meglepi az embert, aki az értelem birtokában hiszi magát, a megrendülés ezen élményének tehát semmi köze a tudatos gondolkodásból fakadó akarathoz. Pato ka szerint azonban a megrendülés nem csupán az egyike a lehetséges emberi tapasztalatoknak, hanem ennél többet jelent: az értelem megrendülése az az alapvetQ lehetQség, hogy a különös létezQtQl elforduljunk, és az elidegenedésbQl, önámításból, önfelejtésbQl betörjünk az igazság mozgásába. Noha Pato ka nem beszél a passzív és aktív motívumok viszonyáról a szabad felelQsség mozgásának kialakulásánál, mégis úgy tqnik a leírásaiból, hogy a szabad, autentikus létet meg kell hogy elQzze valamilyen esemény, ami az embert mélységes passzivitásában éri. A passzív motívum és a szabadság tudatos akarása között azonban paradox viszony áll fenn: valamilyen passzív értelemvesztés nélkül nem kezdQdhetne el az öncsalás elleni tudatos harc, másfelQl, egy pusztán elszenvedett eseménynek aktív és tudatos akarat nélkül, ami a szabadság mozgásába elvezetne, semmi értelme nem lenne. Egy ilyen élmény csupán néma és formátlan szenvedést jelentene. Csak akkor beszélhetünk tehát megrendülésrQl, ha a megrendítQ esemény a kérdések és problémák új mezejét nyitja meg. A megrendülés nem értelmetlenséghez vezet, hanem az értelem forrásához, a kérdések megfogalmazásához és a tekintet megtisztításához. Nem a Lét az, ahonnét a megrendülés az emberhez elérkezik, a Lét megpillantását ez csupán lehetQvé teszi. A megrendítQ Pato ka szerint  és felelQsség fogalma itt válik el világosan pl. Lévinas felelQsség értelmezésétQl  elsQsorban a történelem. A történelem az a transzcendencia, ami újra és újra megrendít, nyitottá tesz és lehetQvé teszi a szabad felelQsséget. A történelem maga is a felelQsséggel kezdQdik, másrészt az értelem megrendítésével újra és újra elindítja a felelQsség felé tartó mozgást. A felelQsség fogalma Pato ka elemzéseiben legalább három értelemben kapcsolódik a transzcendencia fogalmához, a transzcendencia kifejezést itt nem vallásos, vagy metafizikai, hanem fenomenológiai értelemben véve, vagyis olyan mozgásként, ami az egyeditQl az értelem horizontja felé, majd az adott horizonttól a végsQ horizont felé vezet. 1. Az egyedi létezQktQl való elfordulás és az egészhez, vagyis a végsQ horizonthoz való odafordulás mozgása jelenti az emberi világbanlét harmadik egzisztencialehetQségét. Az igazság mozgása transzcendáló mozgás, a megszokott értelem elhagyása. 2. A felelQsség mozgása küzdelem a mindennapi és a metafizikai öncsalás ellen, vagyis túlemelkedés az adott és elfogadott értelem horizontján. A felelQsség mint a lélek gondozása és mint nyitottság a Létre tehát ennek a transzcendáló mozgásnak a tudatos fenntartása. 3. Hogy a pato kai felelQsség fogalom, az autenticitás heideggeri nyomaival együtt mégis miért nem szubjektivizmus vagy antropológiai gondolat, arra a felelQsség és a transzcendencia harmadik összefüggése ad magyarázatot: a felelQsség mozgása az értelem megrendülésével veszi kezdetét, ez a megrendülés azonban nem a szubjektum elhatározásából fakad, hanem passzív élményként adódik. A megrendülés kívülrQl érkezik, egy olyan horizont felQl, ami még láthatatlan a tudat számára. Pato ka szerint ez a történelem értelme: a történelem nem elsQsorban események összefüggQ, elmesélhetQ rendje, hanem tágabb horizont, a visszafordíthatatlan és megrendítQ változások közege is. Az, ami újra és újra felborítja a szerény, de biztos értelemhorizontot, az egyfajta transzcendencia, amennyiben kívülrQl, megjósolhatatlanul és kivédhetetlenül tör be az élet megszokott és elfogadott menetébe. Pato ka ezt hívja történelemnek:  a történelemben nem arról van szó, ami megcáfolható vagy megrendíthetQ, hanem a megrendítQ iránti nyitottságról.  A negatív Platonizmus értelmében vett Jó ideája tehát nem valamiféle korokon és kultúrákon túli ideális állandó, hanem a felelQsség mozgása, ami csakis transzcendáló mozgásként, a vélt bizonyosságok szakadatlan megkérdQjelezéseként érthetQ. Az emberi egzisztencia három mozgását talán megfeleltethetjük a moralitás három formájának és így világosabbá válik a fenomenológiai alapon nyugvó felelQsség fogalmának morális értelme. A moralitás mint az erkölcsi viselkedés valamilyen elQzetesen adott kódja megfelelne az elsQ mozgásnak: ez a vallásos és tradicionális moralitások esete. Azért teszek valamit, mert szeretnék megfelelni az isteni törvényeknek, vagy közösségem elvárásainak. A második mozgásnak ezzel szemben a racionális cselekvQk moralitása felelne meg. Ezen a szinten a moralitás a szociális élethez, a racionalitáshoz, a politikához és a törvényhozáshoz kötQdik. Az erkölcsiség nem vallásos, racionális megalapozása a felvilágosodástól kezdve a modern kor törekvése. Ez azonban nem csupán metafizikai kísérletnek, hanem sikertelen kísérletnek is bizonyult, mivel úgy tqnik, a morális viták nem eldönthetQek és a morális ítéleteknek nincs egyetemes alapzatuk. Pato ka szerint a moralitás csak a harmadik mozgás, a transzcendencia mozgása felQl nyeri el az értelmét. Ekkor azonban az erkölcsiség értelme, a Jó ideája és az autonóm szabadság immár nem kapcsolható valamilyen racionális fundamentumhoz. Nincs is konkrét tartalma, értelme sokkal inkább a tekintet szabaddá tételében és az igazság iránti nyitottságban van. Pato ka tehát a felelQsség fogalmával nem a moralitás szilárd alapzatát akarta feltárni, hanem azt a horizontot igyekezett megmutatni, amibe minden morális ítélet valamilyen módon illeszkedik és amibQl minden morális cselekvés az értelmét nyeri.  Pato ka: A természetes világ és a fenomenológia. In: Gond 13 14. 1997. 59. o.  Pato ka: Eretnek esszék a történelem filozófiájáról. In: Pato ka: Mi a cseh? Pozsony, Kalligram. 1996. 297. o.  Pato ka: Mi az egzisztencia? In: Gond 13 14. 1997. 99-100. o.   Arra a kérdésre, vajon ... a konstruktivista világfelfogások rétegei alatt ismét fellelhetQ lesz-e az elsQdleges eredeti mint invariáns, azt kell mondanunk, mindinkább úgy látszik, hogy nem létezik ilyen invariáns. Pato ka: Eretnek esszék a történelem filozófiájáról. 262. o.  Uo.  Pato ka: A husserli fenomenológia szubjektivizmusa és egy  aszubjektív fenomenológia lehetQsége. In: Gond 13 14. 1997. 110. o.  Im. 112. o.   A metafizika természeténél fogva transzcenzust tételez föl minden világi létezQn túlra: ez a transzcenzus emeli fel egy új,  igazi létezQhöz. Pato ka: Negatív Platonizmus. In: Pato ka: Mi a cseh? Pozsony, Kalligram. 1996. 52. o.  Im. 72. o.  Im. 65. o.  Im. 67. o.  Im. 66. o.  Pato ka: Body, Community, Language, World. Chicago, Open Court. 1998. 151. o.  Im. 151. o.  Pato ka: A természetes világ és a fenomenológia. 75-76. o.  Pato ka: Eretnek esszék a történelem filozófiájáról. 292. o.  Pato ka: A természetes világ és a fenomenológia. 54. o.  Pato ka: Die Sinnfrage in der Epoche des Nihilismus. In: Tschechische Philosophen im 20. Jahrhundert. Stuttgart/München, Anstalt. 2002. 245. o.   meghaladjuk a köznapiságot anélkül, hogy magunkról megfeledkezve belezuhannánk a sötétség bármilyen csábító szakadékába. Pato ka: Eretnek esszék a történelem filozófiájáról. 335. o.  Uo.  Pato ka: Die Sinnfrage in der Epoche des Nihilismus. 249. o.  Im. 250. o.  Ez a kérdés egyértelmq párhuzamot mutat avval a problémával, hogy a fenomenológiai redukciónak vajon vannak-e passzív motívumai, vagy pusztán az intellektuális belátástól és az akarattól függ.   annak a metszésvonalnak, melyet mint a történelem elQtti kor és a tulajdonképpeni történelem választóvonalát próbáltunk meghatározni, voltaképpeni lényege talán éppen abban van, hogy megrendül az emberiség életét egészen addig hatalmában tartó értelem naív bizonyossága, és ez a megrendülés az élet sajátos átalakulásához, a politika és a filozófia ... létrejöttéhez vezet. Pato ka: Eretnek esszék a történelem filozófiájáról. 301. o.  Pato ka: Eretnek esszék a történelem filozófiájáról. 288. o. PAGE  PAGE 297 PAGE 331 jln�ê‚ú”¢,¦ 8 p | Œ¢¶&Z¦´RÞî~†²³ìî,¼ÂP(#À#&”&>'¶'Z,î,ò./´/¶/¸/F0Þ0þ0H1v1€12š2Â2Ä2(343V3ê3ö3H4K4â4ã4ä4ä:ê:ä;<(<Z<`<v<¦<¬<Ê<Ð<ûõóððððìðæðãÝãðððÖÖððððððìÖðãðãððÍððãððÍðìðæðæðììj0J@ˆþÿU j0JU 6�@ˆüÿ]�@ˆüÿ 6�@ˆþÿ]�6�]�@ˆþÿ:� :�CJYEHöÿCJYEHöÿQNjnÖ $ ZÖ¸/ä4fCTKôPºYjDwtwR}~†ð•2š4š:¡V©>­ýùèâÜâÚÚÚÚÚÚÚÕÕÜâÚÚÚÚÐÐÐdÿdÿ¤¤´„`„$„d0ý& #$,D9D`„¤XÆêBý–ýþþþÐ<4=:=È>Ê>Ì> ??¦?¬?@$@ò@ø@jCrC¼CÂC EŽE�E–EÚFàFðFöFŽH�H˜HžH�IJ&J®JN¢NªN2OôP¸QÞQòSTT TTATWUXU WWX XZ@ZHZ2_4_`¤`~a€a,g¸gÂgPhjjÈk`l”m*n´y8zN}P}<~Œ~‘~Ý~N€Ð�R‚<‰>‰`‰à‰TŒüõóüüüüüüðüüüõüðððíðçðíðíðíðÞðÞðíðçüõðõððõðððõíðõðõðj0J@ˆþÿU 6�@ˆþÿ]�@ˆüÿ@ˆþÿH* j0JU6�]�XTŒVŒè“ꓜ–ê–̘Θ¾š:›<›N›.žÂžÚžÜžVŸêŸl£ø£*¥¸¥Â¥R¦`¦ô¦”§$¨>­†­d²ú²Œ´•´²´¶´ð´ñ´’¶*· ¸¸X¸Ü¸v¹¤¹È¼X½ð½ˆ¾þ¾¿ÅÅHÍJÍTÙèÙªÛ*ÜÂÜÄÜlÞúÞà®àBáØáìápâ~âã´ã@äÞätåæšæDç¾çÒçXèÆêÈêÊêÜê(ëfëhëøøôøñèññøññññññæñôôøñøñæñãôøøññøññññññãñãñøàôø0J@ˆüÿ:�j0J@ˆþÿU@ˆþÿ6�]� j0JUX>­v¹°ÀÊ ÎÆÜà¾êÀêÄêÆêfëHìÈìøîïð$ðøñò,òFò`òóó–óôˆô¬õúúõõõóóóóóññññññññññññññññññdÿdÿhëjë|ëÐëHìJìLì^ì„ìÈìÊìXídí�îäîøîúîüîïïïÊïð ð ð$ð&ð\ñ‚ñ ñ¶ñøñúñòò,ò.òFòHòJò`òbòdòvò¶òóóóóó ó2ó~ó–ó˜óšó¬óôôô*ôxôˆôŠôŒôžôòô¬õ®õ°õ¼ö÷$÷&÷0÷2÷4÷F÷š÷®÷°÷²÷Ê÷Ì÷Î÷tøRùTùVùZü®üÂüýùòýùòùùòýòùòýòùùòòòòýòýïéïòýòýùòýùòùòýùòýùòòýùòýòýæòýù@ˆüÿ 6�@ˆþÿ]�@ˆþÿ j0JU6�]�0J[¬õ$÷0÷®÷Ê÷RùÂü@ýBýTýVýXýrýtývý�ý’ý”ý–ý˜ýýýøøøøýöíãöíãöÜãööÚ„ðÿ„&` „h„h]„h`„h„ðÿ„&`#$däÂüÄüØü,ýBýDýPýRýTýXýZýfýhýnýpýrýtývýxý„ý†ýŒýŽý�ý˜ýøôíêíêíêíâíêßíêíâíêaJ0JmHnHu0J j0JU6�]� j0JU: 00PP&P P°È °ƒ.!°n"°ß#�n$�Q%°°Å°ý: 0 0PoPo&P P°È °ƒ.!°n"°ß#�n$�Q%°°Å°5A i>@ñÿ> Normal7$8$CJ_HaJmHsHtHJ@J Heading 1$$dh@&a$:�>*OJQJ^JV@V Heading 2$$dh@&a$6�:�CJOJQJ]�^JaJJJ Heading 3$$7$8$@&a$5�CJ\�aJtH NN Heading 4$$1$@&a$>*CJaJmH sH tH VV Heading 5$$dh@&a$5�6�B*CJ\�]�aJphPP Heading 6$$dh@&a$6�B*CJ]�aJph<A@òÿ¡< Default Paragraph Font4Bò4 Body Text$a$mH sH , @, Footer  Ƹp#:)@¢: Page NumberCJOJQJ^JaJ^@"^  Footnote Text$$„T„�þ1$^„T`„�þa$CJOJQJ^JaJ@&@¢1@ Footnote Reference CJH*^J,B, Header  Ƹp#`C@R` Body Text Indent$„Ð5$9DH$`„Ða$CJaJmH sH tH RþO¢aR MTEquationSection <�B*CJOJQJ^JaJphÿVþOQrV csakb„ãdÿ5$9DH$`„ã CJOJQJ^JaJmHsHtH@þñÿ‚@ Standard1$CJ_HaJmH sH tH 2þO!’2 csakszerdð¤x¤ÐZþO¢Z csakcim1dð&dPÆÿ:�;�>*CJOJQJ^JaJ4þO‘²4 csakalcim ¤h¤ð6�]�4þ±Â4 csakkisc ¤ð¤xCJaJ>þ�‚> Überschrift 1 $$a$5�\�4þ�â4 FußnotentextCJaJ.þO2ñ. Fußnotenzeichen4þ�4 Textkörper $dha$*þ�* Titel!$a$5�\�RR"R Body Text Indent 2"„ã7$8$`„ã CJaJtH LS2L Body Text Indent 3#$„Ðdh`„Ða$6>B6 Title$$1$7$8$a$CJaJBJRB Subtitle%$1$7$8$a$5�CJ\�aJJYbJ  Document Map&-D MÆ ÿ€ OJQJ^JNþrN tizenhatos'$$„ÂdÀþ7$8$`„Âa$CJaJ>þOòÿ�> Bekezdés alap-betûtípusN+’N  Endnote Text )1$7$8$CJOJQJ^JaJtH 6*@¢¡6 Endnote ReferenceH*nn TOC 12+ Æ�$ „ЄЄ0ý¤à*$1$7$8$]„Ð^„Ð`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH jj TOC 2., Æ�$ „Є „0ý*$1$7$8$]„Ð^„ `„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH jj TOC 3.- Æ�$ „Єp„0ý*$1$7$8$]„Ð^„p`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH jj TOC 4.. Æ�$ „Є@ „0ý*$1$7$8$]„Ð^„@ `„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH jj TOC 5./ Æ�$ „Є„0ý*$1$7$8$]„Ð^„`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH bb TOC 6&0 Æ�$„Є0ý*$1$7$8$^„Ð`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH ZZ TOC 71„Є0ý*$1$7$8$^„Ð`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH bb TOC 8&2 Æ�$„Є0ý*$1$7$8$^„Ð`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH bb TOC 9&3 Æ�$ „Є0ý*$1$7$8$^„Ð`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH n n Index 1.4 Æ�$ „Є „`ú*$1$7$8$]„Ð^„ `„`ú CJOJQJ^JaJmH sH tH n n Index 2.5 Æ�$ „Є „0ý*$1$7$8$]„Ð^„ `„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH ^.^  TOA Heading6 Æ�$*$1$7$8$ CJOJQJ^JaJmH sH tH D"D Caption 71$7$8$CJOJQJ^JaJtH 2þOòÿ�2 _Equation Caption.U@¢‘. Hyperlink >*B*phÿ>V@¢¡> FollowedHyperlink >*B* ph€€BQ²B Body Text 3;dhB*CJaJph>þqÂ> vers<$„nd8ÿ`„na$6�CJ]�aJHþqÒH mottó=$„¿ „d8ÿ^„¿ `„a$6�CJ]�aJFþQâF Fejezet-mottó>¤xCJOJQJ^JaJZþO¢ñZ Szövegtörzs behúzással CharCJaJmH sH tH DþOòD csakb Char CJOJQJ^JaJmHsHtH²ö ÚaâpS"c)+v/œ0ä4„>+@ÊDVF J’LÉM™O[2\´bÐf�nø~ PÁ¡¯™¦³ÀÍ+h§ás/5t‚Fþ= @ Žuø~ ÿÿÿÿ <ÿÿÿÿ'57ë­ Ö Üä¿¶#†&º,æ4;—;†>kC$KEMFMÉP×TËVç\„`5e1g�n;p‹uŒuŽu�uPv�v¨w®w0x>x(y5yByOy\y¬yºy÷y6zpz{¾{Ä{||Õ|�~Ì~Í~Ø~å~æ~ç~ô~õ~ù~0€€0€€˜0€€˜0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜@0€€˜0€€ @0˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€˜@0€€ 0š@0€€š@0€€˜@0€€š@0€€š@0€€˜@0€€ 0 ))),Ð<TŒhëÂü˜ý‚…†ˆŠ>­¬õ˜ýƒ‡‰–ý„ !%,!•!”ÿ•€!”ÿ•€ð@ð  @ñÿÿÿ€€€÷ðH ðð0ð( ð ðð’ðð0ð( ð ððB ðS ð¿Ëÿ ?ðÿÿ _Toc51054547 _Toc51054548 _Toc51054549 _Toc51054550'ë;ù~&4–;ù~68HIº»IJLMë솇‰ŠŸ ¾¿{|ÛÞSUæç>?�Ž-.z{}~²´ö ø àáQR,-01,-23vwyz‡ˆÚÜ"#º» ac”•úûGHJK–—™šâä�‚ !tu©ª68prÀÁ ˆ‰ ¡íï  $!%!i!j!|!}!²!³!S"U"["\"##]#^#i#j#‰$Š$%%`%a%û&ý&²'³'G(H(J(K(˜(™())c)e)’)“)**]*^*ö*÷*ù*ú*++F+G+�+‘+,,-,v/x/œ0ž011 4 4ä4æ4 6 666ñ6ò6ô6õ6Ñ9Ò9^:_:^;_;„>†>^?`?h?i?¹?º?@@+@-@UAVAmAnAÊDÌD"E$EþEÿEFFPFQFVFXF™FšF�FžF¡F¢F1I2I J"J¡K¢K’L”LDMFMÉMËMÓMÔM�OŽO™O›O-P.P(R)RS S-S.S¥S¦S{V|VïVðVZW[W W¡W¨Y©YóYôY÷YøYÁZÂZâZäZ[[½[¾[À[Á[2\5\¡\¢\þ\ÿ\C^D^F^G^×^Ø^__#_$_i_j_l_m_o_p_r_s_¸_º_È`É`aaŒa�a¥a¦a8b9b�b‚b´b¶b�c�cëcìc©fªfÐfÓfïfðfòfóf�jžjrkskÕlÖlm mJnKn�n�n˜n™n¨o©o‚pƒpjqkqtt u u‹uŽu�u‘uÀuÂußuáuvvPvRvnvov�v“vžw w¨wªw®w°wxx0x2x>xAxíxïx(y*y5y7yByDyOyQy\y^y‡y‰y�y’y¬y®yºy¼yëyíy÷yùy,z.z6z8zhzizpzrz¥z§z{{J{K{P{Q{´{¶{¾{À{Ä{Æ{ù{û{||||_|`|f|g|“|•|Õ|Ø|"}#}ƒ~…~�~�~Â~Ä~Ë~Ì~Í~Õ~Ø~ä~ç~ó~ö~ù~&'48êë¬ ­ Õ Ö ÛÜã便µ#¶#…&†&¹,º,å4æ4~;;–;—;…>†>jCkC#K$KDMFMÈPÉPÖT×TÊVËVæ\ç\ƒ`„`4e5e0g1gŽn�n:p;pŠuŽu�u‘uÞuáuOvRv�v’v§wªw­w°w/x2x=x@x'y*y4y7yAyDyNyQy[y^y«y®y¹y¼yöyùy5z8zozrz{{½{À{Ã{Æ{||||Ô|×|Œ~�~Ë~Ì~Í~Õ~Ø~ä~å~ç~ó~ö~ù~ÿÿ Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-6.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-6.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-7.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-7.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-7.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-7.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-7.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-7.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-7.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-7.doc²“¼¤JçÿÿÿÿÿÿÿÿÿÇmŽ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ®V„Bœ®ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ|" ÿÿÿÿÿÿÿÿÿöe%ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ\(E( ÿÿÿÿÿÿÿÿÿð4¡-ÿÿÿÿÿÿÿÿÿš}Œ5ÔAÆ«ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ†<8ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ»aD0­�pÿÿÿÿÿÿÿÿÿ²—Dœ)¨žÿÿÿÿÿÿÿÿÿº4¿G˜@òÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖqxHzUÆ»ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÂ4¾Iÿÿÿÿÿÿÿÿÿ½xLJÿÿÿÿÿÿÿÿÿ|6(Mÿÿÿÿÿÿÿÿÿn=Mÿÿÿÿÿÿÿÿÿ˜iMÐh,ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ€Oûdöˆ®HÿÿÿÿÿÿÿÿÿæAÝkÿÿÿÿÿÿÿÿÿÝ¿m8ò"ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÚ:q ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ^8r ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ¦&×xÿÿÿÿÿÿÿÿÿ„K„˜þÆK^„K`„˜þo(.„„˜þÆ^„`„˜þ.„ë„LÿÆë^„ë`„Lÿ.„» „˜þÆ» ^„» `„˜þ.„‹ „˜þÆ‹ ^„‹ `„˜þ.„[„LÿÆ[^„[`„Lÿ.„+„˜þÆ+^„+`„˜þ.„û„˜þÆû^„û`„˜þ.„Ë„LÿÆË^„Ë`„Lÿ.„h„˜þÆh^„h`„˜þo()„„ýÆ^„`„ýo(.„T„˜þÆT^„T`„˜þ.„$„LÿÆ$^„$`„Lÿ.„ô „˜þÆô ^„ô `„˜þ.„Ä „˜þÆÄ ^„Ä `„˜þ.„”„LÿÆ”^„”`„Lÿ.„d„˜þÆd^„d`„˜þ.„4„˜þÆ4^„4`„˜þ.„„LÿÆ^„`„Lÿ.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo()„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.@&„„åþ^„`„åþ56>*CJOJQJ\]^JaJo(. „h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„ì„0ýÆì^„ì`„0ýo(.„T„˜þÆT^„T`„˜þ.„$„LÿÆ$^„$`„Lÿ.„ô „˜þÆô ^„ô `„˜þ.„Ä „˜þÆÄ ^„Ä `„˜þ.„”„LÿÆ”^„”`„Lÿ.„d„˜þÆd^„d`„˜þ.„4„˜þÆ4^„4`„˜þ.„„LÿÆ^„`„Lÿ.„ì„0ýÆì^„ì`„0ýo(.„T„˜þÆT^„T`„˜þ.„$„LÿÆ$^„$`„Lÿ.„ô „˜þÆô ^„ô `„˜þ.„Ä „˜þÆÄ ^„Ä `„˜þ.„”„LÿÆ”^„”`„Lÿ.„d„˜þÆd^„d`„˜þ.„4„˜þÆ4^„4`„˜þ.„„LÿÆ^„`„Lÿ.„8„0ýÆ8^„8`„0ýo(.„ „˜þÆ ^„ `„˜þ.„p„LÿÆp^„p`„Lÿ.„@ „˜þÆ@ ^„@ `„˜þ.„„˜þÆ^„`„˜þ.„à„LÿÆà^„à`„Lÿ.„°„˜þư^„°`„˜þ.„€„˜þÆ€^„€`„˜þ.„P„LÿÆP^„P`„Lÿ.„8„0ýÆ8^„8`„0ýo(.„ „˜þÆ ^„ `„˜þ.„p„LÿÆp^„p`„Lÿ.„@ „˜þÆ@ ^„@ `„˜þ.„„˜þÆ^„`„˜þ.„à„LÿÆà^„à`„Lÿ.„°„˜þư^„°`„˜þ.„€„˜þÆ€^„€`„˜þ.„P„LÿÆP^„P`„Lÿ.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„ì„0ýÆì^„ì`„0ýo(.„T„˜þÆT^„T`„˜þ.„$„LÿÆ$^„$`„Lÿ.„ô „˜þÆô ^„ô `„˜þ.„Ä „˜þÆÄ ^„Ä `„˜þ.„”„LÿÆ”^„”`„Lÿ.„d„˜þÆd^„d`„˜þ.„4„˜þÆ4^„4`„˜þ.„„LÿÆ^„`„Lÿ.„h„˜þÆh^„h`„˜þo()„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„K„˜þÆK^„K`„˜þo(.„„˜þÆ^„`„˜þ.„ë„LÿÆë^„ë`„Lÿ.„» „˜þÆ» ^„» `„˜þ.„‹ „˜þÆ‹ ^„‹ `„˜þ.„[„LÿÆ[^„[`„Lÿ.„+„˜þÆ+^„+`„˜þ.„û„˜þÆû^„û`„˜þ.„Ë„LÿÆË^„Ë`„Lÿ.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo()„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.†<8æAÝkÂ4¾Ið4¡-öe%n=M¦&×x|6(M|"€OûdÚ:q^8rÇmŽ\(E(½xLJ»aD²—DÖqxHº4¿G˜iM®Vš}Œ5Ý¿m²“ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿìt2Td+Ä£ÿ@€µsµsÄ5µsµsà     ! " # % (Ý+Ý,Ý/Ý3Ý4Ý5Ý6Ý<Ý>,@,A,F,K,O,T,Y,Z,[,\,_,`,e,g,n,o,p,q,r,t,v,x,y,z,|,},~ø~�� � ����(@���<@� �"�&�,�0�h@�6�<�@�D�F�H�J�N�¨@�X�Z�`�h�j�l�n�z�ü@�€�‚�Œ�–�ž�¨�²�h@�¶�¸�¾�À�Ê�Î�Ü�Þ�à�â�ä�è�ì�ð�ò�ô�ø�ô@�üÿÿUnknownÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿG�‡:ÿTimes New Roman5�€Symbol3&� ‡:ÿArial9�‡ŸGaramond7�‡ŸGeorgia5& ‡:ÿTahoma?5� ‡:ÿCourier New"¨ðÅ©iËzÆÓôz†Šz¦ 5ï`1Ψßp Õ#!ð¥Àxxƒ0d wâ 2ƒQðßßÿÿþI do not even have to say that the nowadays used terms and concepts in philosophical discourse, of which`s semantical background has been crystallised throughout the centuries, concerning at least their sometimes slight differentiation and multiple meani Tódor Erika Birtók Józsefþÿ à…ŸòùOh«‘+'³Ù0€˜ ¨´ÈÔàð  0 < H T`hpxäÿI do not even have to say that the nowadays used terms and concepts in philosophical discourse, of which`s semantical background has been crystallised throughout the centuries, concerning at least their sometimes slight differentiation and multiple meani do Tódor ErikaódoódoNormalrBirtók Józsefha9rtMicrosoft Word 9.0t@~mg@Ò¿«w”Ã@®‘ÜìšÃ@Útè ŸÃï`þÿ ÕÍÕœ.“—+,ù®0è hp|„Œ” œ¤¬´ ¼ Çä nÎ1 w  ÿI do not even have to say that the nowadays used terms and concepts in philosophical discourse, of which`s semantical background has been crystallised throughout the centuries, concerning at least their sometimes slight differentiation and multiple meani Title  !"#$%&'()*+,-./0123456789:;<=>?@ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ[\]^_`abcdefghijklmnopqrstuvwxyz{|}~€�‚ƒ„…†‡ˆ‰Š‹þÿÿÿ�Ž��‘’“”•–—˜™š›œ�žŸ ¡¢£¤¥¦§¨©ª«¬­®¯°±²³´þÿÿÿ¶·¸¹º»¼þÿÿÿ¾¿ÀÁÂÃÄþÿÿÿýÿÿÿýÿÿÿÈþÿÿÿþÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿRoot Entryÿÿÿÿÿÿÿÿ ÀF Nï ŸÃÊ€1TableÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿŒÐPWordDocumentÿÿÿÿÿÿÿÿxSummaryInformation(ÿÿÿÿµDocumentSummaryInformation8ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ½CompObjÿÿÿÿjObjectPoolÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ Nï ŸÃ Nï ŸÃÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿ ÿÿÿÿ ÀFMicrosoft Word Document MSWordDocWord.Document.8ô9²q