ÐÏࡱá>þÿ šœþÿÿÿ˜™ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿì¥Á7 ø¿*ªbjbjUU uº7|7|R*ÿÿÿÿÿÿl\\\"~ššš$¾lllP¼Ø¾z=ž44JJ~:¸Ì ‘;“;“;“;“;“;“;$? 8AV·;}šØ~~ØØ·;\ššJJ44=\\\ØÖšJšJ‘;\Ø‘;\¦\"¢ù8äšš‘;Jô  ;ì; ŸÃ¾®l®®Ý:6‘;J=0z=;~ŽC\ŽC‘;\¾¾ššššÙA tudományos erkölcsrQl Csák László M indenekelQtt érdemesnek tqnik tisztázni, hogy ez a több szerzQnél is alkalmazott fogalom, melynek most egyetlen pato kai szövegben való használatával, egészen pontosan egyetlen mondat környezetében való megjelenésével foglalkozunk, valójában helytelen fordítás eredménye. A jelenkor értelme címq kötet megfelelQ fejezetének címében a fordító helyesen jár el, mivel ott a  tudós erkölcse kifejezéssel él, ugyanakkor néhány oldallal késQbb, a fogalom mintegy definíciószerq meghatározásakor már helytelenül  tudományos erkölcsrQl beszél . Márpedig a szövegre mindig jobban figyelünk, mint a címre, ezért talán érdemesnek tqnik a továbbiakban elgondolkodunk azon, hogy a jelen elQadás címében megadott fogalom valójában tudományos-e, a tudósé-e avagy másképp áll a helyzet és a tudomány erkölcsérQl van szó valójában? S mivel ezek a legfontosabb kérdések talán, amelyek egy erkölcsi jellegq kérdéskör vizsgálata során felmerülhetnek, azaz: megalapozott-e, kire, kikre is tartozik, létezik-e, avagy megvalósulása várat magára, nos, azt gondolom, kielégítQen indokolható a fenti három kérdéssel, miért is tqnhet érdemesnek e pato kai gondolat vizsgálata. Idézzük fel tehát, hogyan is határozza meg Pato ka az említett szövegben a fogalmat:  A tudományos erkölcs arról szól, mit jelent jól mqvelni a tudományt. Ha tehát valóban arról volna szó, amit a fordítás szóhasználata sugall, akkor a tudományos módon létrehozott morálfilozófiai értekezések, s az ezekben megfogalmazott értékfilozófiai elvek mind arra hivatottak, hogy a tudományt magát jól mqveljük. Nos, ez természetszerqleg hamis értelmezés, hiszen szerzQnk nem holmi futóbolond, aki értelmesnek tqnQ mondatokat vet a papírra, hanem Husserl egyik jelentQs tanítványa, a cseh filozófiai talán legjelentQsebb alkotója. Hogyan is értsük tehát a fenti kijelentést? ElsQként az juthat eszünkbe, hogy a mondatot valahogy így kellene olvasnunk, értelmeznünk magunk számára: a tudós erkölcsének tárgya a tudomány helyes mqvelése. Azaz lévén, hogy a tudomány valamiféle racionalizált, módszeres beavatkozási kísérlet a természeti rend mqködésébe  már ha csak a természettudományokat tekintjük  , akkor ez egy erQsen karteziánus ihletésq állításnak tqnhet: a természet mestere és birtokosa lehet tehát a tudós. Azonban Pato kától a kartezianizmus igen távol állt  bár korántsem olyan távol, mint azt Q maga gondolta, hiszen a fenomenológia révén mégis ezer szállal kötQdik Descartes tanításaihoz. De visszatérve az elsQ olvasatra, azt mondhatjuk, hogy a tudomány helyes mqvelése mintha kimerülne pl. az egzakt matematikai képletek és egyéb modellek, formalizált leírások valósághoz közelítQ megalkotásában és ezek hibátlan alkalmazásában. Ez egyfajta leegyszerqsített helyesség-értelmezés, ám könnyen kiegészíthetQ a hasznosság elvével: a tudós akkor jár el helyesen, ha nem csupán modellez és modellt alkalmaz, de azt a társadalom, a közösség hasznára is mqveli. És itt jelentkeznek csak a valódi problémák! Mert elsQként megjegyezhetjük, hogy az elsQ olvasat is olyan könnyen kiterjeszthetQ volt egy erQsen korlátozott, de már erkölcsfilozófiai szempontból is értékelhetQ állítássá, hogy azt mondhatjuk, az ott említett helyes tudományos tevékenység valójában jót jelent  ha csak a hasznossággal definiált jó korlátozott jelentésében is. Azaz, második olvasatban a tudós erkölcsének tárgya a tudomány jó mqvelése. De adja magát a kérdés, mit is jelent ebben az összefüggésben a jó? Most nincs itt az ideje, hogy a jó metafizikai értelmezésébe vessük bele magunkat, vagy a jó fogalmának filozófiatörténeti jelentQségét firtassuk  lévén, hogy azért közelítQleg ezzel tisztában vagyunk. Annál érdekesebbnek tqnik, hogy a jó egyébként morálfilozófiai fogalma hogyan kerül ebbe a tudományfilozófiai mondatba. Hogyan lehet jó a tudományos mqködés, ha túl kívánunk lépni a puszta hasznosság-elvq értelmezésen? Mondjuk ha istent szolgálja és dicsQíti? Vagy ha a fennálló politikai rendszer Qrült ötleteinek megvalósításán fáradozik, legyen az csillagháborús rémálom vagy óriás méretq vasipari kemence? Nos, az utóbbi egyértelmqen egy partikuláris érdek szolgálata csupán, s így a jó általános érvényq fogalmával nem eshet egybe. Az elsQ eset is csak egy adott és már rég elmúlt korban jelentett abszolút jót, de ennek partikuláris volta éppoly egyértelmq, hiszen mindig az adott korban érvényes teológiai álláspontot képviselQk határozták meg, mi is felel meg az abszolútum számára, azaz mi a jó a feltétlen szemszögébQl, s így a feltétlen szemszöge rendszeresen váltakozó jelleget mutat, megkérdQjelezve saját feltétlenségét, mozdíthatatlanságát, stb. S ha már idQbeli váltakozásokról esett szó, érzésünk szerint a sokszor közhelyszerqen ismételgetett Galilei-példa helyett valójában érdekesebb a jó fogalma szempontjából a materialista világnézetek, vagy másképp fogalmazva, az isten nélküli erkölcstanok filozófiai alapállásának kérdése. Ugyanis utóbbiakat megvizsgálva arra jutunk, hogy az ideológiai, eszmei kijelentés a kinyilatkoztatás helyébe lép, s pl. a genetika számukra imperialista cselvetéssé válik, az öröklQdés tanát a metafizikai öröklét felmelegítésének tartják, s a metróépítésre alkalmatlan talaj ellenforradalmivá lesz. Azaz a kommunista ideológia mércéje is abszolút és így minden önmagával összeegyeztethetetlent kizáró jellegq, s ebbQl adódóan valamiféle gyanús, 19. sz-i, vagy még korábbi tudományképet tükrözQ módon viszonyul a természettudományos mqködés jó voltának kérdéséhez  s ehhez a viszonyuláshoz képest már csak finom kiegészítés, hogy a tudóstól ideológiai hqséget is elvárt a szocialista rendszer. Ugyanakkor ha már beláttuk, hogy amennyiben nem helyezkedünk a szocialista gondolkodás eszmei alapjaira s nem fogadjuk el feltétlenül tanait, abban az esetben a tudós erkölcsét meghatározó jó szempontjából megállapíthatjuk, hogy bár még nem tudjuk, mi is a jó ebben az összefüggésben, és azt is csak sejtjük, Pato ka milyen nehézségekkel szembesült ezen kérdés kapcsán, mégis kijelenthetjük, hogy a tudomány elsQ olvasatban vizsgált, tehát helyes mqködésével az ideológiai befolyásolás összeegyeztethetetlen, s ily módon a második olvasatban szereplQ, a helyes egyfajta kiterjesztéseként bevezetett jóval sem férhet össze. De akkor miféle jó származik a tudomány mqvelésébQl? ElképzelhetQ, hogy hagyományos értelemben vett jóról volna itt szó, s nem teológiai vagy ideológiai jóságról? Bizonyos szempontból aligha, ugyanakkor pedig mindenképp. Aligha, mivel a hagyományos filozófiai jó-fogalom ugyanúgy egyfajta kizárólagos értelmezést biztosít, s így akár oda is juthatunk, amit Descartes fizikája testesít meg leginkább, azaz, hogy metafizikailag hibátlan… Ha pedig nem kizárólagos ez a jó, akkor többféle, s ebben az esetben semmire sem jutunk, mert a mondat annyit jelent: a tudós akkor dolgozik jól, ha valaki/valakik szerint az jó. S ez bizony üres fecsegés volna. Hogy mégis miért van itt tényleg a jó eredeti filozófiai fogalmáról szó, arról érdemes kicsit bQvebben szólni. Ha a 20. századi filozófia történetérQl sokan elmondták már, hogy hagyományos értelemben vett nagy etikai tanok már nem alakultak ki. Mint ahogy Sartre, Heidegger vagy a filozófus Lukács tanításai sem tartalmazzák explicit módon a szerzQk erkölcsi álláspontját, még ha számos esetben, az életrajztól teljesen függetlenül, mintha valamiféle ki-nem-mondott erkölcsi tanítás állna gondolataik hátterében. A filozófia nagy témáiból nem vezet már semmiféle út a morál birodalmába, azaz a metafizikai gondolkodás által biztosított átjárás a két szféra közt megszqnt. Pato ka mégis egyértelmqen a jóról beszél, s a legfontosabb kérdés az, hogy milyen értelemben. Miféle jóról van itt szó?  az általános erkölcs tudománnyal szembeni követelményei: & a tudomány ne legyen ellentmondásban az ember alapvetQ céljaival, ne legyen embertelen, ne szolgálja az embertelenséget stb. Ide tartozik a tudomány felelQssége az emberiség sorsáért egy olyan korban, amikor a tudomány egyszerre jelent pusztító fegyvert és termelQerQt.  A fenti idézet nagy segítségünkre lehet az eredeti kijelentés harmadik olvasatának elkészítéséhez. MindenekelQtt megállapíthatjuk, hogy itt valójában nem az adott és egyes tudóshoz szól az erkölcsi parancs:  Mqveld jól a tudományt! , hanem egyenesen a tudományhoz. De mivel a tudomány olyan, amilyenné a tudósok társadalma teszi, így valójában a tudósok erkölcsérQl lehet szó ebben az összefüggésben. Visszautalva a korábbi megállapításokra, melyek szerint a tudománnyal egészen összeegyeztethetetlen a szocialista rendszerek ideológiai elnyomása, mivel saját elvét vetíti ki a tudományra is, s nem hagyja, hogy az sajátos mqködési elvének engedjen, azaz a gondolat, a racionalitás szabad játékának nyisson teret, ugyanígy tudományellenes az a demokratikus modell is, ahol a tudományos kutatás támogatásait, az eszközöket és a forrásokat a mindenkori politikai elithez való közelség vagy távolság alapján adják meg a kutatónak, a kutatói közösségnek. Nem kétséges, hogy kutatói közösség tagjainak fizikai megsemmisítése nagyban különbözik az egyes kutatói csoportok rotációs elven mqködQ ellehetetlenítése és elQsegítése között, ám a témánkká tett jó szemszögébQl mindegy, hiszen itt egyedül a gondolat szabad játéka és az ebbQl adódó eredmény lehetne a támogatottság kívánalma. Azaz ebben az összefüggésben a tudósok társadalmával szemben az az elvárás kell hogy megfogalmazódjon, hogy segítse elQ a tudomány szabad mqködését. Ez már valóban része kell legyen a vizsgált mondatban szereplQ jó fogalmának. Azonban felmerül a kérdés, hogy ha nem az egyes tudósra vonatkozik a parancs, hanem az egész közösségre, akkor a közösség tagjának tekinthetQ-e az a tudománnyal foglalkozó személy, aki nem segíti elQ a tudomány szabad mqködését, hanem felveszi az ideológiai maszkot, vagy elfogadja a demokratikus kormányok kis kedvezéseit, esetleg csak szemet huny e tudományellenes tettek fölött. Pato ka válasza egyértelmq nem. Az a tudós, aki megérti a tudomány jó mqvelésére felszólító parancsot és ezzel együtt a szabad mqködésért felemeli szavát, akár magányosan, akár  a tömeggé vált értelmiségi múlt századi esetét tekintve  közösségbe szervezQdve teszi ezt, értelmiséginek, a szellem emberének tekintendQ, aki pedig nem tesz így, az csupán tudományos bürokrata. A felszólításban foglalt jó tehát egyfajta szolidaritást feltételez a tudósok között, a tudósok közösségei közt. Ez egy meglehetQsen érdekes eredmény, s egészen távolra is vezetett minket látszólag az elsQ két olvasattól. Ugyanakkor könnyen belátható, hogy a tudományhoz való klientúra-tipusú vagy diktatórikus viszonyulás valójában a tudomány helyes mqvelése ellen hat, s ily módon, lévén, hogy tudományellenes, a jó, azaz legalábbis helyes vagy hasznos tudományos mqködéshez nemcsak a szabad tudós, a szabad gondolati tevékenység elengedhetetlen, de a más tudósokkal való szolidaritás vállalása is. Azonban szerzQnk továbbmegy, s miután megállapítja, hogy az irodalom és a képzQmqvészet szabadsága is nagyon hasonló célokat szolgál, hát azok szabadságáért is fel kell lépni, az írókkal és a képzQmqvészekkel is szolidárisnak kell lenni, s viszont. Itt persze meg kell jegyeznünk, hogy ez már talán túlmutat a tudomány jóságának kritériumrendszerén, s valamiféle utópikus állapotot kíván, ahol minden szellemi ember szabad, a források és az eszközök elosztása igazságos és nem politikai szempontok szerinti. A jelen elQadás témájául választott mondat ebbQl adódóan magába foglalja mindazon érveket is, melyeket majd egy évtizeddel késQbb, a Charta  77 aláírói és maga Pato ka is képviselt. De honnan kerülnek elQ a már idézett követelmények, melyeket az általános erkölcsre hivatkozva sorol fel szerzQnk?  Ne legyen ellentétben az ember alapvetQ céljaival. Mik is az ember alapvetQ céljai? Ebben az esetben nagyon távolról kezdhetünk hozzá a kérdés megválaszolásához. Egy elQadásában Pato ka így fogalmaz Szókratész areté fogalma kapcsán: a lét az élet egyetlen lényeges feladatra való összpontosítása, s ez az összpontosítás célt és értelmet ad. Nem más ez, mint a fronészisz, s ez, mint az egyedüli alapvetQ feladat felfogása, maga az areté, azaz a tökéletességben való lét, exisztencia, a szó igazi értelmében. Ugyanitt megállapítja, hogy a görög fogalom egyáltalán nem helyettesíthetQ az erény szóval, egészen mást jelent. Így egyebek mellett teljességgel hiányzik belQle az aszkétikus jelleg, ami a hagyományos erény-fogalom elválaszthatatlan része a kereszténység hatására. Ennek alapján arra következtethetünk, hogy mint annyi más helyen, Pato ka itt is segítségül hívja a platóni filozófiát, hiszen ebben az általunk vizsgált kijelentésében valójában az erényes tudós képét igyekszik megrajzolni elQttünk. Az erényes tudósét, aki igyekszik egy, az emberiség céljaival összeegyeztethetQ cél megvalósításán dolgozni, s akinek célja az is, hogy a szellem szabad legyen minden megjelenési formájában, továbbá értelmessé teszi a megvalósuló célokat és értelmezi az oda vezetQ utat is. Ezzel tehát közelebb jutottunk a kijelentés harmadik olvasatához. Azt tudjuk, mit jelent a tudomány szabad mqködése, mit jelent a szolidaritás, miért tudományellenes már ezek hiánya is. De nem egészen értjük még, mit jelenthet az emberiség célja, s különösen nehéz ezen a ponton megválaszolnunk, mit is jelent az a bizonyos általános erkölcs, aminek nevében mindezen céloknak való megfelelést szerzQnk elvárja az erényes tudóstól, avagy értelmiségitQl. Továbbá kérdés az is, miként is volna elvárható a természettudománnyal foglalkozó tudósoktól, hogy értelmezzék saját kutatási eredményeiket, azaz túllépjenek saját, amúgy sem szqk kompetenciájukon. Pato ka szerint a filozófiára van szükség, hogy a tudós érveket találjon erényes fellépése mellett. S mivel a tudós alapvetQen nem rendelkezik ehhez megfelelQ eszközökkel, szerzQnk itt a nyitott filozófia szükségességét hangoztatja, melynek a következQk a leglényegesebb mozzanatai: hangsúlyozza a módszer fontosságát, felülbírálja a módszer elveit, felkutatja a tudomány korlátait, tudatossá teszi a tudós számára szellemi kiterjedtségét. Ennek alapján már jobban érthetQvé válik, hogyan is jut önértéséhez a természettudomány, de ugyanakkor az is egy új szempontból megvilágításra került, honnan eredeztethetQ a képzQmqvészetek, az irodalom és a tudomány alapvetQ egysége, milyen alapon közös az érdekük. Ám még mindig nem értjük, hogyan állapítható meg, mi is az emberiség célja, melyet a tudomány elérni segít. Meg kell jegyeznünk, hogy az, hogy a tudomány a II. Világháborút követQen egyértelmqen a legjelentQsebb termelQerQvé vált, ténykérdés; ezzel szoros összefüggésben a legjelentQsebb termelQerQ részesei, azaz a tudományos munkát végzQk, valódi értelemben is dolgozókká váltak. Így a tudomány mqve mindenképp összefügg az emberiséggel és céljaival, s ezért harmadik olvasatunkhoz azt a kiegészítést is hozzá kell még csatolnunk, hogy a tudósokra vonatkozó erkölcsi kötelesség valójában negatív meghatározás: a tudós ugyanis mindenképp elQmozdít vagy létrehoz valamit, s így elegendQ arra felszólítani, hogy az ne legyen ellentétes az emberiség céljaival. Nem lehet tehát az erényes tudós mqve olyan valami, ami embertelen célokat idézhet elQ, s ezért a tudós felelQsséggel tartozik. A vizsgált mondat környezetét adó szövegben azonban választ kapunk arra, mit is jelent Pato ka számára a már említett általános erkölcs: az általános erkölcs forrása, hogy az ember szellemi létezQ is, nem csupán a létezQ kétféleségét, azaz a megvalósultat és a lehetségest képes felfedni, hanem betekintést nyerhet a létezQ morális dimenziójába is. Ez a belátás pedig az ember öntörvényadó készségébQl fakad, azaz abból, hogy saját maga szabja meg céljait, követelményeit. Az így tételezett erkölcsi szféra nem rögzíthetQ tényként, azonban önmagát feltételezi és önmagán alapszik, s ebben az értelemben abszolút és feltétlen. Azaz összefoglalva: az általános erkölcs, melyre Pato ka itt hivatkozik, attól feltétlen, hogy emberi, s így mindenhol fellép, ahol emberi célok tételezQdnek, mivel a céltételezés mindig az adott állapot meghaladását jelenti. Ezzel azonban jobban értjük az óvatosságot, melyet a negatív megfogalmazásban érzékelhetünk: az emberiség céljai ellen nem tehet a tudós, amennyiben erényes kíván lenni. A tudósnak a szabad racionalitás játékát kell elQsegítenie tetteivel és szolidaritásával. Az emberiség és a tudós-értelmiségi céljai gyakorlatilag egybeesnek. A nem erényes tudós pedig nemcsak nem értelmiségi, de nem is tudós. S ugyanez áll valószínqleg minden szellemi emberre is, legyen bár író vagy képzQmqvész. A tudósok kiemelt szerephez jutnak mégis, hisz mint azt már jeleztük, a legfontosabb, sQt, valójában az egyetlen termelQerQvé váltak. EbbQl adódóan bár alapvetQen a szellemi szférában tevékenykednek, a társadalom, azaz a kor széles munkásrétegeinek érdekeit is képviselik, mivel érdekeik teljességgel azonosként tételezQdnek. A társadalmi célok így válnak az általános erkölcs pato kai értelmezése alapján az emberiség céljaivá, s jutnak abszolút és feltétlen érvényességhez. Ez a feltétlen érvényesség azonban meglehetQsen gyenge lábakon áll, mint azt szerzQnk is sejteti, mondván, hogy az erkölcs feltétlenül parancsolja a célok kijelölését és a kijelölt cél követését, de a célok közti választást már az adott személyre hagyja. Az emberi tehát mindössze a célok kijelölése, a köztük való választás és a kiválasztott cél követése. Ha szerzQnk nem vonná be a játékba a társadalmi érdek meglehetQsen képlékeny, s sok szempontból az erkölcsrQl alkotott fogalmainktól távol esQ fogalmát, bizony azt mondhatnánk, hogy kiüresedik a negatív felszólítás: ne tégy olyat, ami az emberiség céljai ellen való, azaz: ne tégy olyat, ami olyan cél ellen való, aminek kijelölésében magad is részt vehettél! A tudományos dolgozók erkölcsével kapcsolatos pato kai érvelés értelmezésének nehézségét egyebek mellett az is okozhatja, hogy túl sok mindent állít egyetlen mondatával, s a mondat implicite tartalmazza az egész pato kai erény-felfogást, beleértve a platóni Qrök szerepét átértelmezQ értelmiségi-fogalomtól kezdve egészen az emberiségre hivatkozó, szabadságjogok egyetemességét és feltétlenségét hirdetQ és követelQ Charta  77-körüli állásfoglalásokig. Az az érzésünk támad tehát, hogy ez a felszólítás valójában egy általános erkölcstanból levezetett, attól lényegileg semmiben sem eltérQ tétel, amit bQvebben így fejthetünk ki: ha egyéni életedben azt a célt választod, hogy tudós leszel, úgy lehetsz csak erényes, ha azt értelmiségiként vállalod. Ez az utolsó olvasat, amit mondatunkhoz fqzhetünk, s látható, hogy valójában minden egyes tudósra vonatkozik. A mondat érdekessége, hogy mint azt kimutattuk, csak abban az esetben értelmes, ha létezik a tudományos dolgozók közössége, azaz a szolidaritás érzése és igénye bizonyos mértéket meghaladóan jellemzi a tudós közösséget: ha nincs közösség, akkor nincs lehetQsége a szolidaritásnak sem, s így a magányos, partikuláris tudós sosem válhat erényessé, értelmiségivé. Egyúttal fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az utolsó olvasat valójában kevesebbet állít, mint ami a vizsgált mondatban, saját összefüggésében benne foglaltatik: nem esik itt ugyanis szó az erkölcsi alapon tételezett célok és a munkásosztály kapcsolatáról, amit korábban mint az általános erkölccsel összefüggQ érdek- és céltételezés alapjaként említettünk  bár az értelmiségi fogalmának megfelelQ értelmezésével, azaz az adott korszak körülményeihez és eszméihez való igazításával könnyedén belevihetQ volna. De ezen a ponton megállapítható, hogy ha a szöveget nem csupán önmagában vizsgáltuk volna, hogy valójában csak részben filozófiai igényq: hiszen Pato ka más szövegeiben ilyen szocialisztikus, már-már marxista jellegq, baloldali gondolatokról szó sincs. Azaz jelen szövege bár implicite tartalmazza a más szövegekben részletesen kifejtett filozófiai nézeteit, sQt, ezekkel való összefüggésén kívül aligha értelmezhetQ, valójában mozgósító jellegq, értelmiségi tárcának tekinthetQ, s egyben a közben megfogalmazott nyitott filozófia egyik elsQ megjelenési formája. Pontosabban: Pato ka felmérte a kor realitását, azaz a baloldaliság térnyerését, a marxista/szocialista rendszerek elQretörését, s ennek alapján, lévén, hogy úgy tartotta, a filozófiának érveket kell szolgáltatnia ahhoz, hogy ebben az amúgy aktuálisan embertelen korban az értelmiségiek úgy cselekedhessenek, hogy az a szabadság felé, azaz az emberibb világ felé mozdítsa el a társadalmat, ezért olyan érveket adott itt nyitott filozófiai szövegében az olvasó értelmiségi kezébe, mely éppenséggel értelmezhetQ a kor baloldali diskurzusa szempontjából is, de csak az érvek szintjén  az elvek szintjén itt a poliszért aggódó, erényes létét felvállaló filozófus szólal meg, ám még mintha álarcban tenné ezt, a lehetQ legkevesebb kockázatot vállalva.  Pato ka: Az általános erkölcs és a tudós erkölcse. In: A jelenkor értelme. Kalligram, Pozsony. 1999. 37-58. o.  Csák László: Hogyan használjuk mások fogalmait?  HYPERLINK "http://www.o-p-o.net/" www.o-p-o.net/pragueessaylist.html  Pato ka: Im. 52. o.  Pato ka: Sókratés. PYednáaky z antické filosofie. Praha, Státní pedagogické nakladatelství. 1990. 126. o.  Különösen gondolok itt az Eretnek esszékre, és az azonos (történelem-filozófiai) morálfilozófiai témában a hetvenes években íródott késQi szövegeire. PAGE  PAGE 278 PAGE 332 HL†~¦èêì.¶¬ú"ÀÂJVœ,|ŠÌÐ*.œ‚†ÊÎ> B ú$%4*}*†.Œ.þ0Š1ú1þ1ø34à4ì4<5B5n9t9> >\A^ALœLMMVS\STXâX®ZB[È]ð]0^b^”^ö^þ^Ž_š_œ_ž_Þ_è_(`Æ`a"a{…ª…^‰Šê�tŽÞ’Ì“ ˜W˜›Œ›è�žž†ž¨ŸÊŸ2¡Æ¡Ò¡¢¢2¢5¢Ì¤Ø¤î¥ð¥¦T¦Ð¦Ò¦Ô¦î¦2§4§6§|§~§€§œ§ž§È§Ê§Ì§ô§ö§ ¨Z¨Ì¨Î¨Ð¨© ©þ©ªú÷÷÷óóó÷÷ó÷÷÷ó÷÷÷ê÷ó÷÷ç÷çóàóàÝóØÐØÇØàÝàóàÝóÀ j0JU0J9>*B*phÿ�jU jU0J j0JU@ˆüÿj0J@ˆþÿU6�]�@ˆþÿ 6�@ˆþÿ]�KDˆê�„—  æ¥è¥ì¥î¥Ð¦4§È§ô§Ì¨ü©þ©ª ª ªªªª&ª'ª(ª)ªúúúúúúøööööñöïæÜïæÜïÕÜïï„ðÿ„&` „h„h]„h`„h„ðÿ„&`#$dædÿªªªª ª ªªªªªªªªª ª!ª$ª%ª&ª*ªýöýöýöîöýëöýöîöýaJ0JmHnHu j0JU0J)ª*ªý70PP&P P°È °ƒ.!°n"°ß#�n$�Q%°°Å°ý: 0 0PoPo&P P°È °ƒ.!°n"°ß#�n$�Q%°°Å°5ØDÐÉêyùºÎŒ‚ªK© www.o-p-o.net/àÉêyùºÎŒ‚ªK© ,http://www.o-p-o.net/atiiKIAA i>@ñÿ> Normal7$8$CJ_HaJmHsHtHJ@J Heading 1$$dh@&a$:�>*OJQJ^JV@V Heading 2$$dh@&a$6�:�CJOJQJ]�^JaJJJ Heading 3$$7$8$@&a$5�CJ\�aJtH NN Heading 4$$1$@&a$>*CJaJmH sH tH VV Heading 5$$dh@&a$5�6�B*CJ\�]�aJphPP Heading 6$$dh@&a$6�B*CJ]�aJph<A@òÿ¡< Default Paragraph Font4Bò4 Body Text$a$mH sH , @, Footer  Ƹp#:)@¢: Page NumberCJOJQJ^JaJ^@"^  Footnote Text$$„T„�þ1$^„T`„�þa$CJOJQJ^JaJ@&@¢1@ Footnote Reference CJH*^J,B, Header  Ƹp#`C@R` Body Text Indent$„Ð5$9DH$`„Ða$CJaJmH sH tH RþO¢aR MTEquationSection <�B*CJOJQJ^JaJphÿVþOQrV csakb„ãdÿ5$9DH$`„ã CJOJQJ^JaJmHsHtH@þñÿ‚@ Standard1$CJ_HaJmH sH tH 2þO!’2 csakszerdð¤x¤ÐZþO¢Z csakcim1dð&dPÆÿ:�;�>*CJOJQJ^JaJ4þ‘²4 csakalcim ¤h¤ð6�]�4þ±Â4 csakkisc ¤ð¤xCJaJ>þ�‚> Überschrift 1 $$a$5�\�4þ�â4 FußnotentextCJaJ.þO2ñ. Fußnotenzeichen4þ�4 Textkörper $dha$*þ�* Titel!$a$5�\�RR"R Body Text Indent 2"„ã7$8$`„ã CJaJtH LS2L Body Text Indent 3#$„Ðdh`„Ða$6>B6 Title$$1$7$8$a$CJaJBJRB Subtitle%$1$7$8$a$5�CJ\�aJJYbJ  Document Map&-D MÆ ÿ€ OJQJ^JNþrN tizenhatos'$$„ÂdÀþ7$8$`„Âa$CJaJ>þOòÿ�> Bekezdés alap-betûtípusN+’N  Endnote Text )1$7$8$CJOJQJ^JaJtH 6*@¢¡6 Endnote ReferenceH*nn TOC 12+ Æ�$ „ЄЄ0ý¤à*$1$7$8$]„Ð^„Ð`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH jj TOC 2., Æ�$ „Є „0ý*$1$7$8$]„Ð^„ `„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH jj TOC 3.- Æ�$ „Єp„0ý*$1$7$8$]„Ð^„p`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH jj TOC 4.. Æ�$ „Є@ „0ý*$1$7$8$]„Ð^„@ `„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH jj TOC 5./ Æ�$ „Є„0ý*$1$7$8$]„Ð^„`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH bb TOC 6&0 Æ�$„Є0ý*$1$7$8$^„Ð`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH ZZ TOC 71„Є0ý*$1$7$8$^„Ð`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH bb TOC 8&2 Æ�$„Є0ý*$1$7$8$^„Ð`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH bb TOC 9&3 Æ�$ „Є0ý*$1$7$8$^„Ð`„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH n n Index 1.4 Æ�$ „Є „`ú*$1$7$8$]„Ð^„ `„`ú CJOJQJ^JaJmH sH tH n n Index 2.5 Æ�$ „Є „0ý*$1$7$8$]„Ð^„ `„0ý CJOJQJ^JaJmH sH tH ^.^  TOA Heading6 Æ�$*$1$7$8$ CJOJQJ^JaJmH sH tH D"D Caption 71$7$8$CJOJQJ^JaJtH 2þOòÿ�2 _Equation Caption.U@¢‘. Hyperlink >*B*phÿ>V@¢¡> FollowedHyperlink >*B* ph€€BQ²B Body Text 3;dhB*CJaJph>þqÂ> vers<$„nd8ÿ`„na$6�CJ]�aJHþqÒH mottó=$„¿ „d8ÿ^„¿ `„a$6�CJ]�aJFþQâF Fejezet-mottó>¤xCJOJQJ^JaJZþO¢ñZ Szövegtörzs behúzással CharCJaJmH sH tH DþOòD csakb Char CJOJQJ^JaJmHsHtHtà ®Í.N4Tqío R4Tº ÿÿÿÿ9º ÿÿÿÿ$&i¿>ã ç Y@·²æ°œ%’(¤-,1,3y7<W?AA"CõEÂJOýQþQR5T 0€€0€€˜0€€š0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€š0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜@0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜0€€˜@0€€0€€ ))),œaª*ªVY[Dˆ)ª*ªWZ\)ªX !%,!•!”ÿ•€!”ÿ•€£È× X”ÿ•„ð@ð  @ñÿÿÿ€€€÷ðH ðð0ð( ð ðð’ðð0ð( ð ððB ðS ð¿Ëÿ ?ðÿÿ _Toc51054467 _Toc510544685T#5TCDtv[]…†…‡…†  à ã + ,     ’ “ • –   à Šç è !"àáYZš›RTFGÅÆÿvwŽ�žŸÔÕ  º»®° ! ! " " % %N%O% & &J.L.z.{.Æ.Ç.É.Ê.Í.Ï.ô.õ.4/5/c/d/‘/“/Ó/Õ/ƒ0„0 1 1ï1ð122*8+8*;+;Ÿ< <æHèHIIÈLÉLNNçNèNåOæOPP)P*P7P8P)Q*QýQRR4R6RrRtR£RÊRØRÙRîRðRSS7S8SpSrST T2T5T#&hi¾¿=>â ã æ ç XY?@¶·±²å毰›%œ%‘(’(£-¤-+1,1+3,3x7y7<<V?W?@AAA!C"CôEõEÁJÂJOOüQRRqRtR£RÊRíRðRSSoSrST T T!T2T5Tÿÿ Birtók JózsefMC:\WINDOWS\Application Data\Microsoft\Word\AutoRecovery save of platon1-5.asd Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-5.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-6.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-6.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-6.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-6.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-6.doc Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-6.doc Birtók JózsefMC:\WINDOWS\Application Data\Microsoft\Word\AutoRecovery save of platon1-6.asd Birtók József4E:\Konyvmun\K-vegyes\CsakLaci\vegleges\platon1-6.doc²“¼¤JçÿÿÿÿÿÿÿÿÿÇmŽ ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ®V„Bœ®ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ|" ÿÿÿÿÿÿÿÿÿöe%ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ\(E( ÿÿÿÿÿÿÿÿÿð4¡-ÿÿÿÿÿÿÿÿÿš}Œ5ÔAÆ«ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ†<8ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ»aD0­�pÿÿÿÿÿÿÿÿÿ²—Dœ)¨žÿÿÿÿÿÿÿÿÿº4¿G˜@òÿÿÿÿÿÿÿÿÿÖqxHzUÆ»ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÂ4¾Iÿÿÿÿÿÿÿÿÿ½xLJÿÿÿÿÿÿÿÿÿ|6(Mÿÿÿÿÿÿÿÿÿn=Mÿÿÿÿÿÿÿÿÿ˜iMÐh,ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ€Oûdöˆ®HÿÿÿÿÿÿÿÿÿæAÝkÿÿÿÿÿÿÿÿÿÝ¿m8ò"ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÚ:q ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ^8r ÿÿÿÿÿÿÿÿÿ¦&×xÿÿÿÿÿÿÿÿÿ„K„˜þÆK^„K`„˜þo(.„„˜þÆ^„`„˜þ.„ë„LÿÆë^„ë`„Lÿ.„» „˜þÆ» ^„» `„˜þ.„‹ „˜þÆ‹ ^„‹ `„˜þ.„[„LÿÆ[^„[`„Lÿ.„+„˜þÆ+^„+`„˜þ.„û„˜þÆû^„û`„˜þ.„Ë„LÿÆË^„Ë`„Lÿ.„h„˜þÆh^„h`„˜þo()„„ýÆ^„`„ýo(.„T„˜þÆT^„T`„˜þ.„$„LÿÆ$^„$`„Lÿ.„ô „˜þÆô ^„ô `„˜þ.„Ä „˜þÆÄ ^„Ä `„˜þ.„”„LÿÆ”^„”`„Lÿ.„d„˜þÆd^„d`„˜þ.„4„˜þÆ4^„4`„˜þ.„„LÿÆ^„`„Lÿ.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo()„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.@&„„åþ^„`„åþ56>*CJOJQJ\]^JaJo(. „h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„ì„0ýÆì^„ì`„0ýo(.„T„˜þÆT^„T`„˜þ.„$„LÿÆ$^„$`„Lÿ.„ô „˜þÆô ^„ô `„˜þ.„Ä „˜þÆÄ ^„Ä `„˜þ.„”„LÿÆ”^„”`„Lÿ.„d„˜þÆd^„d`„˜þ.„4„˜þÆ4^„4`„˜þ.„„LÿÆ^„`„Lÿ.„ì„0ýÆì^„ì`„0ýo(.„T„˜þÆT^„T`„˜þ.„$„LÿÆ$^„$`„Lÿ.„ô „˜þÆô ^„ô `„˜þ.„Ä „˜þÆÄ ^„Ä `„˜þ.„”„LÿÆ”^„”`„Lÿ.„d„˜þÆd^„d`„˜þ.„4„˜þÆ4^„4`„˜þ.„„LÿÆ^„`„Lÿ.„8„0ýÆ8^„8`„0ýo(.„ „˜þÆ ^„ `„˜þ.„p„LÿÆp^„p`„Lÿ.„@ „˜þÆ@ ^„@ `„˜þ.„„˜þÆ^„`„˜þ.„à„LÿÆà^„à`„Lÿ.„°„˜þư^„°`„˜þ.„€„˜þÆ€^„€`„˜þ.„P„LÿÆP^„P`„Lÿ.„8„0ýÆ8^„8`„0ýo(.„ „˜þÆ ^„ `„˜þ.„p„LÿÆp^„p`„Lÿ.„@ „˜þÆ@ ^„@ `„˜þ.„„˜þÆ^„`„˜þ.„à„LÿÆà^„à`„Lÿ.„°„˜þư^„°`„˜þ.„€„˜þÆ€^„€`„˜þ.„P„LÿÆP^„P`„Lÿ.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„ì„0ýÆì^„ì`„0ýo(.„T„˜þÆT^„T`„˜þ.„$„LÿÆ$^„$`„Lÿ.„ô „˜þÆô ^„ô `„˜þ.„Ä „˜þÆÄ ^„Ä `„˜þ.„”„LÿÆ”^„”`„Lÿ.„d„˜þÆd^„d`„˜þ.„4„˜þÆ4^„4`„˜þ.„„LÿÆ^„`„Lÿ.„h„˜þÆh^„h`„˜þo()„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„K„˜þÆK^„K`„˜þo(.„„˜þÆ^„`„˜þ.„ë„LÿÆë^„ë`„Lÿ.„» „˜þÆ» ^„» `„˜þ.„‹ „˜þÆ‹ ^„‹ `„˜þ.„[„LÿÆ[^„[`„Lÿ.„+„˜þÆ+^„+`„˜þ.„û„˜þÆû^„û`„˜þ.„Ë„LÿÆË^„Ë`„Lÿ.„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.„h„˜þÆh^„h`„˜þo()„h„˜þÆh^„h`„˜þo(.†<8æAÝkÂ4¾Ið4¡-öe%n=M¦&×x|6(M|"€OûdÚ:q^8rÇmŽ\(E(½xLJ»aD²—DÖqxHº4¿G˜iM®Vš}Œ5Ý¿m²“ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿìt2Td+Ä£ÿ@€òòÜ0Šòòx %+,/0178<CKLNOP Q R T4T``````` `T@`,`4`l@`8`>`L`X`Z```b`d`p`r`z`ˆ`0@`š`ž` `D@`¤`¦`T@ÿÿUnknownÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿG�‡:ÿTimes New Roman5�€Symbol3&� ‡:ÿArial7�‡ŸGeorgia9�‡ŸGaramond5& ‡:ÿTahoma?5� ‡:ÿCourier New"Á¨ðÅ©0ËzÆÜôz†Îôz†7Ü žC"�¨ßp Õ#!ð¥Àxxƒr0d Sâ 2ƒQðßßÿÿþI do not even have to say that the nowadays used terms and concepts in philosophical discourse, of which`s semantical background has been crystallised throughout the centuries, concerning at least their sometimes slight differentiation and multiple meani Tódor Erika Birtók Józsefþÿ à…ŸòùOh«‘+'³Ù0€˜ ¨´ÈÔàð  0 < H T`hpxäÿI do not even have to say that the nowadays used terms and concepts in philosophical discourse, of which`s semantical background has been crystallised throughout the centuries, concerning at least their sometimes slight differentiation and multiple meani do Tódor ErikaódoódoNormalrBirtók Józsefha8rtMicrosoft Word 9.0t@ ô®@|¤5 ŸÃ@0$uåšÃ@PR* ŸÃÜ žCþÿ ÕÍÕœ.“—+,ù®DÕÍÕœ.“—+,ù®,è hp|„Œ” œ¤¬´ ¼ Çä /�" S  ÿI do not even have to say that the nowadays used terms and concepts in philosophical discourse, of which`s semantical background has been crystallised throughout the centuries, concerning at least their sometimes slight differentiation and multiple meani Title¬ 8@ _PID_HLINKSäAdAhttp://www.o-p-o.net/  !"#$%&'()*+,-./0123456789:;<=>?@ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ[\]þÿÿÿ_`abcdeþÿÿÿghijklmnopqrstuvwxyz{|}~€�‚ƒ„…†‡þÿÿÿ‰Š‹Œ�Ž�þÿÿÿ‘’“”•–—þÿÿÿýÿÿÿýÿÿÿ›þÿÿÿþÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿRoot Entryÿÿÿÿÿÿÿÿ ÀF€ý; ŸÃ�€Data ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ^1TableÿÿÿÿÿÿÿÿfŽCWordDocumentÿÿÿÿuºSummaryInformation(ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿˆDocumentSummaryInformation8ÿÿÿÿÿÿÿÿ�CompObjÿÿÿÿjObjectPoolÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ€ý; ŸÃ€ý; ŸÃþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿ ÿÿÿÿ ÀFMicrosoft Word Document MSWordDocWord.Document.8ô9²q