ÐÏࡱá;þÿ >þÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿýÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿ=  !"#$%&'()*+,-./0123456789:;<þÿÿÿþÿÿÿ?þÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿRoot Entryÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿþÿÿÿþÿÿÿ  !"#$þÿÿÿ&'þÿÿÿ)þÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿ ÿÿÿÿ ÀFMicrosoft Word-Dokument MSWordDocWord.Document.8ô9²q [~ñÿ~Alapértelmezett$a$1$*$7$5$3$A$3B*OJQJCJmHsHKHPJnHÿ^JaJ_HÿtHÿBA@òÿ¡BAbsatz-StandardschriftartBþòÿñBAbsatz-StandardschriftartHþòÿHWW-Absatz-StandardschriftartJþòÿJWW-Absatz-Standardschriftart1Lþòÿ!LWW-Absatz-Standardschriftart11.Xòÿ1. Hangsúlyozás6]DþRDCímsor ¤ð¤x$OJQJCJPJ^JaJ2BR2 Szövegtörzs ¤¤x"/Qb"Lista^J@þr@Felirat ¤x¤x $CJ6^JaJ]2þ‚2 Tárgymutató $^J2*hÿÿÿÿj<ª[d\/01žEd\232*2*PG�Times New Roman5�Symbol3&�ArialG�îTimes New RomanO�îLucida Sans Unicode5�îTahoma3&�îArial5�îTahomaB�ÅhE­çfºëéf°³ç†v*ƒ�v*' 0 0€þÿà…ŸòùOh«‘+'³Ù0|8 @ L X d péý5@z}G@€±œ)Ë@vº)Ë@€ìÍôÕ_Ëì¥M ¿0d\Caolan80 2h2*ÿÿ/ÿÿ2ÿÿˆ^^^r4¦Â÷îÖåbâÖ ÙFilozófia és vallás A berlini Freie Universität 2010 július 19.-22. között német kínai konferenciát rendezett az európai és ázsiai gondolati és vallási tradíciók témakörében. A modern társadalomban félreérhetetlenül kifejezQdQ vallási igény a kor sajátosságainak megfelelQ kulturális jelenségeket hívott életre. A vallások visszatérése a szekularizált modernitásba azonban nem csupán  patchwork (Robert Wuthnow), vagy  bricollage (Danièle Hervieu-Léger) jelenség, annál az individuum sokkal erQsebb orientációját takarja, amely a modernitás konformizmusa és értékpluralizmusa elleni személyes fellépésben manifesztálódik. Az értékválság, legyen az  poszt-szekularizált vallásosság (Jürgen Habermas), vagy  megrázkódtatás (Kardinal Lehmann), visszatérést eredményez a tradíciókhoz. Ahogyan arról Dr. Hans Feger, a konferencia szervezQje beszámol, a témaválasztás egyik meghatározó gondolata, hogy a filozófia a tudás határainak meghatározására az emberi egzisztencia végsQ céljainak rákérdezése okán hivatott. Ez a vallást, részint mint kulturális örökséget, szükségszerqen fontos témává teszi. Vallásos tudat esetében transzcendentális viszony nélkül is képesek lehetnek vallások vallási igényt kielégíteni, mi alapján feltételezhetQ, hogy ez az igény antropológiai konstansként tekinthetQ. A párbeszéd Kínával pedig azért izgalmas, mert a kelet-ázsiai tradícióban nem ismerik vallás és filozófia elválasztását. Ellentétben Európával. Ebben az összefüggésben próbálja meg a konferencia vallás és filozófia viszonyának egy a kor sajátosságainak megfelelQ tematikáját megadni, s ebben ahhoz az európai gondolati tradícióhoz való kapcsolódást kifejezésre juttatni, amely  hasonlóan a kelet-ázsiaihoz  vallás és filozófia elválasztását nem ismeri. A konferencia elQadásai négy kérdéskör köré csoportosultak:  Vallás és bensQségesség ,  Vallásfilozófia keleten ,  Vallás és transzcendencia és  Vallásfilozófia nyugaton . A  Vallás és bensQségesség szekcióban Volker Gerhardt (Berlin)  A hit mint a tudáshoz való szuverén hozzáállás címmel tartott elQadásában Kant híres tételébQl indult ki, mely szerint a tudás határait azért kell megadni, hogy helyet teremtsünk a hit számára. Ez alapján tudás és hit látszólag ellentétben állnak egymással. Az elQadás ezzel szemben arra mutatott rá, hogy hit és tudás kölcsönösen egymásra utaltak, sQt szigorúan véve a hit csak mint tudáshoz való hozzáállás írható le. Ebben a mindenkor nélkülözhetetlen funkciójában a hit a meggyQzQdés helyét foglalja el. Ha ezen formájában tudatosan kifejezQdik és mint a hívQ világhoz való viszonyát karakterizáló viselkedés értékelQdik, akkor a hitet mint a tudáshoz való szuverén hozzáállást kell meghatároznunk. Ebben állt az elQadás tézise. A szekció egy másik elQadásában Ryosuke Ohasi (Kiotó)  Zen és filozófia a Kiotó Iskolában címmel hangsúlyozta, hogy  zen és filozófia semmiképpen nem jelenti, hogy hogy két területet  egy hibridet létrehozva  össze kellene kötni. Egy ilyen hibrid mind a zen, mind a filozófia oldaláról nézve torzulás lenne és nem tekinthetnénk életerQs fejlQdésüknek. A zen kezdetei óta kifejezetten elveti a spekulatív reflexiót mint a gyakorlat eszközét és megfordítva a filozófia számára soha nem mint egy feltett tapasztalat érvényesült a gondolkodás, amelybQl kiindulna. A gondolkodás mindig is alapelem volt és lesz. EbbQl fakadóan zen és filozófia függetlenek kellenek legyenek egymástól. Ez azonban Ryosuke Ohasi szerint nem zárja ki, hogy valaki a zennel és filozófiával is foglalkozzon és benne az eredendQen egymástól elválasztott területek átfedjék egymást, ütközzenek és az ütközés  szikráiban találkozzanak. Ez fölveti a kérdést: ténylegesen fellelhetQ diszkontinuitás és kontinuitás, zen és filozófia ilyen viszonya egy emberben? A Kiotó Iskola egyes gondolkodói megválaszolják ezt a kérdést. Ryosuke Ohasi szerint ez a modern Japánban az európai világgal való találkozásból keletkezett filozófiai iskola a német és a kínai gondolati tradíció filozófiai találkozásának tekintetében is kultúrfilozófiai ismérvnek tekinthetQ. A szekció következQ elQadásaiban Wilhelm Schmidt-Biggemann (Berlin) vallás és valláskritika helyzetérQl értekezett a posztkolóniális korban, Hans Waldenfels (Bonn) a nyelvi és a gondolati nehézségeket elemezte a nyugati kereszténység és a kínai gondolkodás között, Jesuit Matteo Ricci munkássága alapján. Yang Xusheng (Peking) a Wu (sámánság) és az antik racionalitás párhuzamba állítása alapján adta meg a kínai vallásosság egy új interpretációját. Georg Stenger (Würzburg) racionalitás és tapasztalat közé helyezte a vallást, amelyet mint a kelet-nyugati átjárók lehetséges paradigmatikus kapuját értelmezett. Xu Longfei (Peking) a nesztorianizmust ismertette Kínában, Heiner Roetz (Bochum) pedig Christian Wolff interpretációját a konfucionista etikáról és egy belsQ transzcendencia kérdésérQl. Lin Chen-kuo (Tajvan) a szekció záróelQadásában egy javaslatot fogalmazott meg filozófia és vallás jövQjérQl, amelynek alapja az igazság feltárása a buddhista meditáció metódusában. A  Vallásfilozófia keleten szekcióban Almut-Barbara Renger (Berlin)  A Ch'an a vallás és a filozófia területén. A kínai buddhizmus egy formájának revitalizálásához a mai Kínai Népköztársaság területén címq elQadásában a vallás jelentQségének újbóli megnövekedésérQl beszélt a Kínai Népköztársaságban, amelyet az országban az utóbbi néhány évtizedben lezajlott sokféle változáshoz sorolt. Mint mondta a kulturális forradalmat követQ nyitás és reformpolitika után átfogó változás kezdQdött. Ezen folyamatok között vallások  nem utolsósorban a tény elismeréseként, hogy ezek államhatalmat biztosíthatnak  törvényileg korlátozott keretek között ismét engedélyezettek lettek. Ez  eleinte a 80-as években még vontatottan, aztán a 90-es években és az új évezred elsQ évtizedében óriási sebességgel  a tradicionális vallások újraéledéséhez vezetett egy új politikai, szociológiai és intellektuális kontextusban. A buddhizmus máig növekvQ népszerqségq kínai iskolájához tartozik a Ch'an, amelybQl Koreában a Seon Iskola, Japánban pedig a zen fejlQdött ki. A szekció további elQadásaiban Kwan Tze-wan (Hongkong) a fenomenológiai megkülönböztetést és a két igazság buddhista doktrináját hasonlította össze, Mechthild Leutner (Berlin) pedig a sinológus J.J.M. de Groot munkássága nyomán Kína vallási rendszerét ismertette. Yao Zhihua (Hongkong) a bqn problémájának buddhista megközelítésérQl értekezett, amelynek középpontjába a hirtelen megcsaló gondolatok keletkezését állította. Carmen Meinert (Essen) a kínai etnikum a tibeti buddhizmussal való találkozásának példáján keresztül vizsgálta a világi hatalom és a túlvilági képesség közötti átjárás lehetQségét. Wang Hui (Peking) Lu Xun felvilágosodás-eszméjérQl tartott vitaindító elQadást. Wu Tianyue (Peking) egy esettanulmányt adott elQ az operatív kegyelem és az akarat szabad döntésének koegzisztenciájáról Ágoston alapján. Wong Kwok-Kui (Hongkong) Hegel Lao-ce kritikáját és ennek implikációit ismertette. Wang Wen-Sheng (Tajvan) a kínai és a nyugati filozófia összehasonlítását dolgozta ki Hannah Arendt reflexiói alapján a képi- és metaforikus nyelvrQl. A  Vallás és transzcendencia szekcióban Xie Dikun (Peking)  Az elveszett szellemi haza nyomában. Kísérlet a szülQföldi tanulmányok iránti lelkesedés (guoxue re) magyarázatára címmel egy olyan jelenséget vizsgált, amely az elmúlt évtizedben a kínai szellemi életben heves viták egész sorát váltotta ki belföldön és külföldön egyaránt. A cél a tradicionális kínai kultúra kutatása és felélesztése volt. A vitában többek között az a kérdés is fölmerült, hogy miként határozandó meg a  szülQföldi tanulmányok tartalma, hogy fogalma igazolt legyen az idegen kultúrák és az aktuális globalizált kontextus viszonyában is. Ebben a szerteágazó vitában két meghatározó irányzat alakult ki: a kultur-konzervativizmus és a kultur-nihilizmus. A szekció további elQadásai között szerepelt Helwig Schmidt-Glintzer (Göttingen) értekezése a kontingencia-kezelés stratégiáiról és a transzcendencia bensQségességérQl Kínában. Claudia Bickmann (Köln) filozófia és vallás különbözQségükben való kölcsönösségérQl készített esettanulmány. Markus Wirtz (Köln) tézise abban állt, hogy a hit-tudás fogalompár az emberi meggyQzQdés általános struktúráját képezi. Wenchao Li (Hannover) a kellemetlen fogalma felQl beszélt a kínai filozófiáról. Oliver Jahraus (München) a szubjektum fogalmát mint vallás-szociológiai kategóriát vizsgálta Mózes, Descartes és Luhmann alapján. Steve Palmquist (Hongkong) azt a kérdést vetette föl: alapozható-e kanti  igaz vallás Dao De Jing elveire? Sun Xianchen (Sanghaj) filozófia és nem-filozófia fogalmát elemezte Lévinas gondolatiságában és ennek inspirációját a kínai filozófiára. Wang Ge (Peking) Lévinas megnyilvánulás fogalmából kiindulva a hallást mint a filozofálás egy lehetséges módját vizsgálta. A  Vallásfilozófia nyugaton szekcióban Andreas Arndt (Berlin)  Filozófia és vallás Hegelnél és Schleiermachernél címmel tartott elQadásában arról beszélt, hogy Schleiermacher és Hegel mindketten a maguk speciális módján definiálják újra filozófia és vallás viszonyát. Schleiermacher megalapozásukban és érvényességi igényükben szigorúan elválasztja Qket, s éppen ezért gondolja, hogy összhangot tud köztük tartani. Hegel mindkettQt az abszolút szellem részévé teszi, amelyben az emberi szellem öntudatára ébred, s ennek következményeként a vallás feloldódik a filozófiában mint önnön igazságában. MegegyezQ Schleiermachernél és Hegelnél a diagnózis, mely szerint az ortodoxia csakúgy mint a természetvallási koncepciók és a moralista vallások idejét múltak és a filozófiának önállóan kell igényüket igazságra és érvényességre megalapozni. Ez Schleiermachernél a vallások pluralitásának végeredményben filozófiailag megalapozott koncepciójához vezet. Hegelnél a vallások historizálásához az emberi szellem történetének keretében. A szekció keretében Zhu Zhifang (Wuhan) tudomány és vallás egy pragmatikus integrációját vázolta. Lau Chong-Fuk (Hongkong) az intelligens tervezés elméletének kritikáját dolgozta ki és szemléltette tudomány, vallás és filozófia példáján. Manfred Baum (Wuppertal) az etikai közösségrQl tartott elQadást Kant vallásfilozófiájában. Joachim Ringleben (Göttingen) a fiatal Hegel viszonyát elemezte a János-prológushoz. Anne Eusterschulte (Berlin) Jacobi filozófiáját interpretálta  dupla filozófiaként . Rainer Enskat (Halle) Két alapelvet határozott meg annak kapcsán, hogy van-e politika vallás nélkül. A politikai erények és a polgári vallás koncepcióját. Hans Feger (Berlin): Schelling és Kierkegaard határátlépése kapcsán fogalmazta meg a  vagy filozófia  vagy vallás tézist. Günter Zöller (München) a vallás és a filozófia közötti viszony politikai karakterérQl értekezett Spinoza alapján. (*,d v *ô2¶¸d‚T”®Â"Ü"Þ"ì"î"è%&¸'ú',(.(Ò(ð(*4*<+V+Ä+Æ+€,–,ö,-ô- .`/b/°/Ú/ž7 7Þ7ø7Ê8î8°9Æ9î: ;X<j<ïèïèïèè××ÌÌ×ÌÌÌḬ̀̾¾Ì°¾°¾Ì°Ì̾°Ì¾Ì¾Ì¾°Ÿ×ï×ï×ï×××ï×××ï×ï×ï×ï×ï mHsH65nHÿ_HÿtHÿ]\mHsH5nHÿ_HÿtHÿ\mHsH5nHÿ_HÿtHÿ\mHsHnHÿ_HÿtHÿ mHsH65nHÿ_HÿtHÿ]\ 65]\ mHsH65nHÿ_HÿtHÿ]\>j<ø<= >(>²>Ð>à?ä?6@J@žE EúE*FG&GÞGøGÎHäHnIŒIrJ’JJKdK\LlLTMVM¦MÂMšNÈNrOfUhU�U¨U,VHVDW^WúWX¤XÊXNYjY„ZšZ0[:[R[\[|[˜[ª[ïÞïÞïÞïïÓÅ··ïÞïÞïÞïÞïÞïÞïÞïÞïïïÞï¦ï¦¦ïÞïÞïÞïÞïÞïÞïÞï•ï•ïÞï mHsH65nHÿ_HÿtHÿ]\ mHsH65nHÿ_HÿtHÿ]\mHsH5nHÿ_HÿtHÿ\mHsH5nHÿ_HÿtHÿ\mHsHnHÿ_HÿtHÿ mHsH65nHÿ_HÿtHÿ]\ mHsH65nHÿ_HÿtHÿ]\:ª[d\í$0JmHsH65nHÿ_HÿtHÿ]\(*,d *¶¸T¸'`/b/ž7 7à?ä?žEúõðëæáÜ×ÒÍÈþ¹´¯ª¥$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$$a$žE ETMVMfUhUd\úõðëæá$a$$a$$a$$a$$a$$a$0°‚. °ÆA!°n"°n#�n$�n2P1�h0p3P(20þÿÕÍÕœ.“—+,ù®DÕÍÕœ.“—+,ù®\éýéýRoot Entryÿÿÿÿÿÿÿÿ ÀF€ CompObjÿÿÿÿjOle ÿÿÿÿÿÿÿÿ1TableÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿGSummaryInformation(ÿÿÿÿ%¬WordDocumentÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ2hDocumentSummaryInformation8ÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿ(tÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿÿþÿÿÿ