PATÓ ATTILA
TANÉVNYITÓ KONFERENCIA A BABES-BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM FILOZÓFIA TANSZÉKÉN

 

Immár hagyományosnak nevezhető a kolozsvári filozófusok konferenciája, 2004 őszén, november 13-án tartották a negyedik tanévnyitó értekezletet "Egyén, állam, közösség" címmel. Demeter M. Attila a beköszöntőben utalt arra, hogy már a cím is vitaindító kíván lenni, miután Van Dyke Individuality, State, Community című munkájához kapcsolódva tervezték körbejárni a nyilvánvalóan számos perspektívában értelmezhető kortárs problémákat. A kötet 1977-ben egy olyan kérdést érintett, amelyik akkoriban már a nyugati és stabil liberális demokráciáknak számító országokban egyre komolyabb kihívások formáiban mutatkozott meg, egyre kevésbé volt lehetséges puszta periferikus jelenségekként elhessegetni, majd az 1989-es politikai földcsuszamlások nyomán Kelet- és Közép-Európában, a korábbi elfojtási mechanizmusok megszűnésével egyenesen a politikai és társadalmi élet centrumába kerültek - nem egy esetben katasztrofális következményekkel. Az elméleti kérdés magvában az etnikai csoportok, mint lehetséges konfliktusforrások mutatkoznak meg, a probléma lényege talán úgy fogható össze, hogy a megoldás, a kisebbség egyenrangú politikai státusának államjogi elismerése elméleti és gyakorlati horizonton is számos kérdést vet fel, és éppenséggel komolyan megkérdőjelezi a nyugat-európai liberális demokráciák stabilitását garantáló nemzetállamiság fogalmának hagyományos (értsd: a modernitásban meghonosodott) pilléreit.

A kérdésfelvetés tehát, ha nem tévedünk, határozott és világos kontúrokkal jelent meg. Az előadók részben a tanszék oktató-kutató gárdájának tagjai, mint házigazdák ez alkalommal bizonyára a hallgatóság előtt is 'bemutatkoznak', amelynek a haszna elvileg vitathatatlan: az újabb hallgatóknak segít eligazodni a tanszék arculatának felmérésében, kinek milyen a stílusa, mit tudhat, mi várható az elkövetkező évek során stb., az idősebb hallgatók akár a vitába is bekapcsolódhatnak. Bizonyára csakis a mai felsőoktatási viszonyokban kevésbé járatos szemlélő lehet naiv megjegyezni, hogy akkor tehát és főleg egy izgalmasnak ígérkező téma hívására, hol maradtak a hallgatók? Fájdalmas ez nyilván, különösen a házigazdáknak, de hát ki tudja, talán máshol is így van ez - ami vigasznak nemcsak roppant sovány, hanem nyilván nem is lehet az. A helyiek és a meghívott előadók közül is sokan hiányoztak, holott az is egyértelműnek látszott, hogy a referensek névsora sem volt egészen véletlenszerűen kiválasztva: eltérő megközelítési módokat, különböző régiók levegőjét hozták (volna) magukkal. Sajnos tehát nem tudott jelen lenni Petres László és Jakab Gábor , de az 'otthoniak' közül is hiányolni kényszerültünk Tonk Márton és Egyed Péter előadását, izgalmas szellemiségüket. A konferencia tematikájától sem teljesen idegen az a sajátos közép-európai szituáció, amely miatt Losoncz Alpár nem tudott jelen lenni, s melynek neve vízum-mizéria.

Ámde a hiányvonatkozásokon túl soroljuk fel röviden a pozitív tényeket. A szekcióelőadások során a következő előadásokat hallhattuk. Ungvári Zrínyi Imre a Nemzet, állam, közösség kontextusát állította a vitaindító cím mellé, különösen tekintettel a kulturális globalizálódás és a kulturális szeparálódás, partikularitás paradoxikusan szimultán folyamataira, amelyek végeredményben a politikaelmélet alapvető konszenzusait támadják. Másfelől az igazság, mint az egyenlőség modern posztulátuma, a pozitív szabadság normatív elméletei mellett az egyenlő részvétel joga a kultúrában éppenséggel más mozgásirányokat provokál. Az ellentmondások közepette felmerül továbbá a morális közösség lehetőségének, megvalósíthatóságának kérdése is. Bakk Miklós ( Politikai identitás és nemzeti identitás ) a politikai identitás és a nemzeti identitás fogalompárhoz kapcsolódva hasonló fogalmak feszültségeire, Koselleck nyomán az aszimmetrikus fogalompárok konstitutív erejéről beszélt. A nemzet mint gazdasági és/vagy kulturális egység, az identitás mint modern individualisztikus és/vagy közösségi meghatározottság, nemkülönben a mi/ők, mint a mindennapi életet, a cselekvést konstituáló faktor is arra utal, hogy az aszimmetria mint mozgásforma érvényesül: a cselekvő entitások folyamatos elhatárolódása révén. Az előadó a nemzeti/etnikai, illetve a politikai/nemzeti identitás összekapcsolhatóságának lehetőségét látja a szerződéselméletekben, és ez az 'ősi' ellentétet, az instrumentális és primordiális nacionalizmus-értelmezést valamiféle konvergens irányba tudná mozdítani. A cél végül a politikai identitás lehetséges modelljének a kidolgozása volna a mi/ők határ alapkövével. Bodó Barna ( A Makkai-dilemma és a szórvány ) a politikai-kulturális közösség szórvány-vonzatait elemezte, pontosabban a szórvány meghatározásának lehetséges módozatait kereste. Egyúttal választ várt a Makkai-dilemmára a diaszpóra esetleges és perspektíva-hiányos helyzete esetén, s amennyiben erre választ lehet adni, akkor az annak függvénye, hogy milyen a megítélése az olyan kérdéseknek, mint "Megállítható-e a szórványosodás?", vagy "Van-e más stratégiai alternatíva?"

Közösség-e a kisebbség? vetette fel előadásában Veress Károly , egyúttal folytatva a korábbi gondolatmenetet. Ennek fényében, tekintettel arra, hogy az eddig elhangzott előadásokat mind romániai (erdélyi és bánsági) oktatók jegyezték, azt lehetett érzékelni, hogy mintha volna egyfajta közös gondolati sodrás: noha a problémák korántsem egysíkúan és azonos szinten jelentkeznek, és kívülállóként nem mernék nyilatkozni a diskurzus milyenségéről sem (nehéz is átlátni a történéseket, hiszen nemcsak egyéni teljesítményekről van szó, hanem intézményes és bizony személyes viszonylatokról is), de azért az egyértelműen kiviláglott, hogy a diskurzusnak van valamiféle medre, van valami nehezesen azonosítható közös horizontja - ez viszont azok számára tűnhet bizonyos értékkel, akik éppen egy meder nélküli szakmai-filozófiai folyamat szemlélői-résztvevői. Talán erre is gondolhatunk, amikor Veress Károly "beszédmód hermeneutikájáról" beszél.

Ezt a diskurzust egészítette ki Szász Alpár Zoltán ( A magyar nemzeti kisebbségek képviselete a Kárpát-medencében ) adatokban gazdag előadása.

Jakab Dénes ( Új középkor, új-nomádizmus, kereskedelmi állam - Vége a területi államnak? ) egy terjedelmesebb, nagyobb ívű - és talán még nem teljes egészében kidolgozott - előadás vázlatát hozta, illetve a teljes dolgozat ígéretét, mindazonáltal izgalmas kérdést feszegetett, az állam történeti kontingenciájának problémáját, tekintettel a territorialitás elméleti vetületeire, másfelől a posztvesztfáliai rendszer gyakorlati kérdésfelvetéseire. Hasonlóképpen lavírozott Ilyés Szilárd ( "Nyomott élet" - Bibó István a kisebbségi létről ) referátuma az elméleti és gyakorlati szférák mezsgyéjén. Ha az előző előadás érdeme a kortárs irodalom széleskörű ismerete volt, akkor ez utóbbi esetében örvendetesnek tetszett, hogy Bibó István elméleti teljesítménye nemcsak szóba kerül a konferencián, de relevánsan tud megszólalni a kisebbségi kérdés kapcsán. Gál László ( Anyanyelv és idegen nyelv használata közösségben ) a kétnyelvűség definícióját, az idegen nyelv jelentésének árnyalatait taglalta, kiegészítve egy házon - azaz az egyetem falain - belül végzett vizsgálat tapasztalataival. Mester Béla ( Emberi állapot a társadalmi szerződés előtt ) végezetül visszakanyarodott a Dyke-féle kérdésfelvetéshez, s a kontraktualizmus-bírálathoz fűzött eszmetörténeti jellegű kommentárokat.